Vangel Edit

Haiku

halak a parton
örök várakozásban
-vékonyodó ég

lehunyt szemével
próbál feledni az éj
nincs maradása

fekszem a fûben
harmatban, csillogásban
késik a reggel

reggel a pillangók
verdesése gyomromban
szárnyuk éles kés

fakadó fények
hûs tenger-álmok közé
rejtõztél velem

ahogy kizuhansz
a pillanatból végleg
ér tengerhez ér

 

hajszálaid közt
az erdõk lehellete
ködös hajnalon