TARTALOM

Szonett
Halál
Hiéna
Káin utódai
A mennyország kapuja
Don Juan
Az este
Ádám álma
Töredék
Öröklét
Káprázat
Turkesztáni tábornokok
A tékozló fiú
Annyenszkij emlékének
Háború
Régi udvarházak
Fra Beato Angelico
Jambusok
Madár
A padovai dóm
Újra a tenger
Éltem felét nem végigéltem
Nyolcsoros
Zápor
Este
Betegen
Fák
Andrej Rubljov
Természet
Én és ön
Muzsik
Az Északi-tengeren
Õsemlékezet
Szamothrakéi Niké
Telefon
Dél
Emlékezet
Az ige
A lélek és a test
Perzsa miniatúra
Hatodik érzék
Eltévedt villamos
Részeg dervis
Vörös-tenger
Dahomey
Niger
A kínai versek-ciklusból: A természet
A kínai versek-ciklusból: Utam
Két Ádám
A sok-sok égitest közül
A Vénusz messzi csillagán
Akrosztichon
Natúra
Gumiljov a Csekában (Baka István verse)

Mások fordításai
A Csad-tó címû ciklusból: A zsiráf  /Eörsi István/
Pompeius a kalózok között  /Eörsi István/
Úton  /Eörsi István/
Az öreg konkvisztádor  /Eörsi István/
A "kapitányok" címû ciklusból I.  /Eörsi István/
Jelenkor  /Kántor Péter/
A kandallónál  /Eörsi István/
Az Abesszin énekek címû ciklusból: Rabszolgaének  /Eörsi István/
Perseus  /Kántor Péter/
Õsz   /Kántor Péter/
A munkás   /Kántor Péter/
Az erdõ   /Kántor Péter/
Olvasóim   /Eörsi István/
A pulykakakas   /Kántor Péter/

Nyikolaj Gumiljov és az akmeizmus (Utószó) /Szalma Natália/

SZONETT

Mint konkvisztádor, vaspáncélba bújva,
E földön könnyû szívvel járok én,
Hol édent lelve kertek lágy ölén,
Hol éjlõ mélységek fölé hajolva.

Ködöt dagaszt csillagtalan borúja
A mennynek... ám vidít a vak remény,
S hiszek derengõ csillagomban, én,
A konkvisztádor, vaspáncélba bújva.

S ha ezen a világon nem lehet
Széttörni az utolsó láncszemet,
Hát jöjjön a halál, akármiféle!

Megvívok véle, és ha végzetem
Lesújt reám, talán halott kezem
A kék liliomot letépi végre.

                 HALÁL

Sápadt arccal, hamuszín ruhában
Jössz felém, szelíd szemû leány.
Nem ilyennek láttalak korábban,
Kürtök, csengõ kardok évadán.

Aranylóan-mámoros, robogtál,
Kitakarva fénylõ kebledet.
Vérszinû ködökbe hasitottál
Utat, mely a mennyekbe vezet.

Mint az örök szomjú Asztreiának,
Mély volt és csodás tekinteted.
És a vér is sebesebben áradt,
S izmosabbak lettek a kezek.

Más vagy mostan, de tebenned én e
Régi álmomat felismerem.
Csalogattál mennyek énekével,
S megtaláljuk egymást odafenn.

HIÉNA

Ahol a Nílus hömpölyög az éjben,
Hol csak madár jár és csapong a lepke,
A bûnös, ám csodás királyi némber
Alussza síri álmát, elfeledve.

Káprázatot hint szét a sûrü éj a
Vidéken, kárhozott szirén a holdja,
S jõ sápatag ködökben egy hiéna,
Barlang-vacokból elõlopakodva.

Otromba és dühödt minden nyögése,
Nézése csüggeteg, baljóslatú, vad,
S ijesztõ fogsora fenyegetése
Rózsás-fehér márványlapján a sírnak.

„Tekints reám, hold, ostobák szerelme,
S ti csillagok, ti karcsú látomások,
S te ében Nílus, vizeid terelve,
S ti pillangók, madárrajok, virágok!

Nézzétek mind, a szõrzetem hogy áll föl,
Szememben mily gonosz tûz lángja gyullad!
Nem vagyok-é ugyanolyan királynõ,
Mint az, aki e kövek alatt szunnyad?

A szíve telve volt csalással, és a
Szemöldöke, ha felvonta, halált szórt.
Akárcsak én, hiéna volt, hiéna,
Éppúgy megrészegült a vér szagától.”

Ijedt kutyák vonítanak az éjben,
A kunyhóban gyerek zokog, s az apja,
A fellah felriad, s komor dühében
Vad ostorát a szögrõl leakasztja.

KÁIN UTÓDAI

Nem hazudott a bús-szigoru szellem,
Kinek a hajnalcsillag ad nevet,
Mondván: „Ezen gyümölcstõl istenek
Lesztek, s mit számít büntetés a mennyben.”

Ifjaknak megnyílt minden út a térben,
Az agg tilos dologba foghatott,
A szûz érett gyümölcsöket kapott,
És egyszarvú bújt hozzá hófehéren.

De mért hajlunk meg elgyengülve mi,
És hisszük, elfelejtett Valaki,
A hajdani kísértéstõl riadtan,

Ha akaratlanul két gyenge ágat,
Fûszálat, két botocskát, zsenge szárat
Egy kéz egymásra tesz kereszt alakban?

A MENNYORSZÁG KAPUJA

Nem zárták be hét gyémántpecsétesen
A Mennyország örök kapuját,
Nem vakít csalóka tündöklése sem,
És helyét se tudja a világ.

Falban ajtó, réges-régen elhagyott,
Semmi más, csupán mohos kövek,
Mint hivatlan vendég, vén koldus topog
Ott, s övén egy kulcscsomó fityeg.

Lovagok ügetnek arra, vértesek,
Harci kürt rikolt, ezüst csörög,
S Pétert, a kapust, nem látja senki meg,
Bár apostolok közt legdicsõbb.

Ábrándoznak: „Ott, hol Krisztus sírja van,
Tárul majd ki elibénk a menny,
S a megígért óra zendül hangosan,
Fenn, a szentséges Tábor-hegyen.”

Lassan így vonulnak, rémes-rangosan,
Harsányan rikong a büszke kürt,
S Péter, mint egy koldus, áll toprongyosan,
Sápadt arccal az ajtó elõtt.

DON JUAN

Bennem kevély és egyszerû a vágy:
Csónakba szállni, nyeregbe ugorni,
S kijátszva ezt a lomha kort, robogni,
Apolva új s új ajkak bíborát.

S megtérni Krisztushoz, ha már lejárt
Idõm, hamut csak õsz fejemre szórni,
A súlyos vaskereszttõl meghajolni,
S mormolni szemlesütve szent imát.

Míg egyszer egy vad orgián, ocsúdva,
Mint sápatag lunátikus, kit útja
Csendjében elfogott a rettenet,

Rádöbbenek: porszemként csak lebegtem,
Mert asszony nem szült nékem gyermeket,
S férfit soha testvérnek nem neveztem.

AZ ESTE

Még egy megunt napom letelt,
Fölösleges minden csudája!
Gyöngéd árnyak, ti jöjjetek,
Öltöztessétek lelkemet
Gyönggyel kivarrt aranyruhába.

S te eljöttél... Elûzted a
Vészmadaraimat - a búmat.
Ó, nagy királynõ, éjszaka,
Meg nem torpantja senki a
Gyõzelmes lépteit sarudnak.

A csillagokból csönd pereg,
A hold a karkötõd világa,
S álmomban újra rálelek
A honra, mely ígértetett -
Az elsiratott boldogságra.

   ÁDÁM ÁLMA

Daloktól, tánctól elfáradva Ádám
Elszunnyadt s éppen a Tudás Fája alatt,
Fölötte csillagok gyúlnak, sugárzanak,
És lila árny fut át a rét virányán,
És alvó lelke száll smaragdmezõk felett,
De baljóslatú és zord álom lepte meg.

Azt látja: lángolón az angyal kardja
Õt és a kedvesét bökdösve ûzi ki
Az édenbõl oda, hol hóvihar süvít,
Hol semmi sincs, mi testüket takarja...
Akár az állatok, tákolják vackukat,
S táplálékot nekik bunkó s parittya ad.

Betegség s munka otthona... De itten
A kedvesével õ elõször egyesül.
Éváé - anyai öröm s kínok, ha szül,
Övé - az ásó megmûvelni mindent.
A Föld szolgáiként, durvák, de szépek õk:
Zárt ajkak s összevont-komor szemöldökök.

Ímé, új emberek... az ajkuk élesebb,
Nem csillog a szemük, nevetni egy se tud,
Káin vadász, erõs, - a vad hiába fut,
És Ábel olivát és mézet gyûjtöget.
De nékik az atya parancsa mit sem ér,
S rettegve bújik a testvérgyilkos fivér.

Ádám sok mindent lát megzavarodva:
Lélekölõ, szilaj kicsapongásokat,
Biztos hajót keres, mely menedéket ad,
S épít megint, magát megmakacsolva,
A lomha pór s lovas, ki vérszomjjal teli...
De szõlõskertjeit az Úr védelmezi.

Zablát vetett a féktelen folyókra,
És egyensúlyra lelt az éber gondolat,
És héjaként lebeg a felhõs ég alatt,
A lomha föld érckincsét elrabolja,
Békében-csöndesen könyvtárak õrizik
A költõk énekét s hitek rejtélyeit.

S varázsos éjeken, hozzá leszállva
Magukhoz ölelik a légi szilfidek,
S megbántott elemi és csillagszellemek
Szolgálják õt, bosszúra vágyva.
S napos sziklák felé, örvénylõ áron át,
Vonszolják delfinek törékeny csolnakát.

És vonzza õt a víg s veszélyes játék,
Hajózni s lelni új, csodás országokat,
Bejárni, esztelen, farkascsapásokat,
S a síkot látni hegycsúcsokra hág még,
Hol szûk ösvényeken a kecske mélybe hull,
Elébe illatos, rõt rózsaszál konyul.

Szereti, ha szobornak szánva vágják
Vésõk sikongva szét a márványtömböket,
S a rózsás-szûzies hajnali hideget,
S az ifjú nõi arc szelíd oválját, -
S szereti, ha a vásznon futkosó ecset
Nyomában a világ is lágyabb, fényesebb.

Elfárad - s ekkor föltekint az égre,
Szentségtelen s vak az ember tekintete:
Ott, amit alkotott örökre istene,
Ragyog a csillagsátor tiszta fénye.
Szentséges éjeken megbékélt és nyugodt,
És térdet hajt, mivel az Úrról álmodott.

Fényes vendégként gondolatra, újra,
Vár egyre - küldje már a rózsás messzeség!
S velük, mint új csillagrajok, kigyúl a még
Nem ismert eszmék szenvedélye, búja,
A mûvészet bukott álmok, szent borzadály,
Elõérzet, mitõl a szív sajogva fáj.

S Isten játékszere, a jámbor Éva,
Valaha gyermek és hajnalfény valaha,
Most nõstény tigris, és baljósan villan a
Gyöngysor nyakán; nincs pajkosság, se tréfa;
Vihar, vér, szenvedély elõhirnöke lett,
Kéjt adva is kevély, ki koldussá tehet.

Enged a szem arany káprázatának,
De az aranyban éj erõi rejlenek,
Elõidézik a szentségtöréseket,
Méreggel töltve testvéri kupákat,
Jól egyik sem lakat, csak kínoz és kacag,
Üvöltést és nyögést, dühöt tanítva csak.

A férfi küzd vele. Most kígyó-aljas,
Behálózta a nõt csábításaival.
Ím, Éva - romlott nõ, aki magára vall,
Ím, Éva, - szent, jámbor szemû, nyugalmas.
Hol hold leánya õ, hol földi, idelenn,
De mindig s mindenütt idegen, idegen.

És végül már oly végtelen kifáradt,
Fáradt nevetni és zokogni céltalan,
Mint hattyúraj, a sok-sok század úgy suhan,
Se dal, se játék, rég fülét bezárta;
Nyugodtan s komoran márvány sziklákra állt,
S fáradtak istenét, szólítja a Halált:

„Tudd meg tõlem, te Áldott, mit szeretnék:
A föld síkságain, a földi tengeren,
És alkonypíru, bús, elárvult szívemen
Hintsd pusztuláshozó italodat szét!
Õrültség, félelem - harcoltam véletek.
Hadd légyen újra por, ki porból vétetett!”

S bíborszín csóváját lengetve lassan,
A föld felé kék üstökös közeledett,
S megfájdult a szeme Ádámnak, s megijedt,
S agyában nõtt a dörgés szakadatlan.
Forgott elõtte lángörvényü förgeteg,
Megrándult, fölkiáltott... és felébredett.

Jobbra a Tigris tajtékzik ragyogva,
Balra a zöldes Eufrátész kanyarog,
A völgy ezüstösen tündöklik és ragyog,
Játékra csábít, árnyas zátonyokra,
És a tavaszi kertbõl Éva hívja õt:
„Fölébredtél megint... Ádám, úgy örülök!”

TÖREDÉK

Mondá Krisztus: „Boldogok a szegények,
A vakok, nyomorékok s koldusok mind,
A csillagok fölé emelem õket,
A mennyország lovagjaivá tészem,
És nevezem dicsõk közt legdicsõbbnek...”
Jó! Ám legyen! De mi lesz majd azokkal,
Akiknek gondolataival élünk,
Kiknek neve számunkra tettre hívás?
Õk nagyságukat mivel válthatják meg,
Az egyensúly hogyan fizet meg nékik?
Vagy Beatricébõl prostituált lett,
Süketnémává a nagy Wolfgang Goethe,
És Byron utcai bohóccá... Ó, be szörnyû!

  ÖRÖKLÉT

Zárt folyosóján a napoknak,
Hol még a mennybolt is nyomaszt,
Perc-létembõl nézek korokba,
De várom a Szombatomat.

Midõn a lélek izgatott, vak
Tévelygésének vége lesz...
Ó, nap, melyen látok s tudok majd
Különös dolgokat, siess!

Mindent, mi zaklatott, megértve,
Új, másik lelket is lelek.
S áldom az utat, mely a férgek
Sarától a Napig vezet.

És az, ki dörgéstõl kísérve
És jámbor csöndben jött velem,
Ki gyönyöreim elítélte
S elnézte bûnöm kegyesen,

Tanított harcra, hallgatásra,
Elárult õsi titkokat, -
Botját letéve, fordul hátra,
S „Megérkeztünk” - ezt mondja csak.

KÁPRÁZAT

Karszékembe ereszkedem,
És eltakarva a szemem,
Soká, nagyon soká sirok még,
Idézve az estéket ott,
Hol nem gyötörtek „tegnapok”,
S nem nyomasztott a kötelesség;

S idézem a tenger fokát,
S hol a magányos ciprus állt,
S jóságos Husszein barátom,
Amint nyugalmasan mesél,
Ha már leszállt a sûrü éj,
S a ciprust, kert tavát se látom.

S Bagdad hatalma újra él,
És Szindbád új utakra kél,
Vad démonokkal száll vitába,
S Egyiptom földjérõl hajók
Indulnak, mind kinccsel rakott,
Baszra csodás-szép városába.

Kereskedõi módosak,
De nem, nem a haszon miatt
Járják a pusztát és a tengert;
Ó, Rok madár, te nagy talány,
Nem messzi szigeted talán,
Amely vezérlõ csillaguk lett?

Vezetted a hajósokat,
Dzsinn- és toportyánlakta vad
Barlangokba - sérelmük õsi;
S mentek hidakon át, szelid
Bokrok közt Harun-al-Rasid
Víg lakomáján elidõzni.

A tiéd voltam valaha,
Alázatos zarándok a
Nyugalmas és kegyes vidéken;
Ahol Husszein fogadott,
Kertekben rózsalugasok,
Szmirnában - réges-régi révben.

Valamikor... Uram, ma, ím,
Mily tiszták s kínzók álmaim!
Csak üssetek sebet szivembe!
Karszékembe ereszkedem,
És eltakarva a szemem,
Siratlak téged, ó, Levante!

     TURKESZTÁNI TÁBORNOKOK

Hol vendéghad zsibong, örül
A bálnak, s minden csupa pompa
Oly furcsa nézni a körül
Álló öreg tábornokokra.

Fénylõ szemek, szelíd szavak,
Szemöldök-ívek, õszre váltak,
Nekünk semmit sem vallanak
Arról, amit elmondhatnának.

S úgy tetszik, hogy régóta már,
Dendik s elõkelõ urak közt,
Feledték, hogy legenda száll
Róluk, hõstetteikrõl költött.

Feledték bús napok sorát,
Az éji riadót: „fegyverbe!”
A puszták szíkes bánatát
S tevéket, lomhán lépegetve;

Az elpusztított századot,
Mely nem tért vissza a csatából,
Kinderlit és Ucs-Kudukot
S Híva felett a cári zászlót.

Elfelejtették? Nem! Hiszen
Emlékük ébred újra s újra,
S elhomályosodik a szem,
Ha visszagondolnak a múltra.

„Hogy van?” - „A lábam hasogat.”
- „Podagra” - „Nem, a régi seb még.”
S már tûz a turkesztáni nap,
Sóvárgó vágyat kelt az emlék.

S azt mondták nékem, hogy azok
A veteránok mindahányan,
Watteau- és Greuze-másolatok
Között, hol puha szék, divány van,

Nem rejtik ócska ágyukat,
Mely akkor, ott szolgálta õket,
És szívüknek nyugtot nem ad,
Idézve a nehéz idõket.

      A TÉKOZLÓ FIÚ

1

Nincs ehhez fogható ház az egész világon!
Tömjén van benne, könyv, imádság és virág!
De lásd be, jó atyám, én mégis másra vágyom:
A földön sok a könny, de várnak még csaták.

Atyám, talán azért születtem s nõttem én fel,
Ki izmos, szép vagyok, s a vérem bizsereg,
Hogy diadalaim zsoltárokra cseréljem,
S én magasztaljak és ne engem a tömeg?

Gyermek már nem vagyok; a tömjénfüstölõnek
Egy-egy lengése csak a jámborság s a gõg,
S meg nem alázkodik Péter János elõtt, de
Az oroszlán sem a szelíd bárány elõtt.

Engedd meg, s én a te javaid szaporítom,
Te sírsz a bûnösön, bennem harag terem,
Testvéri csókra a vadat tûzzel tanítom,
Kardom megbékülést s szabadságot teremt.

Megújul a világ, úgy tárul énelébem,
Vezérként hirdetem az Úr dicsõ nevét...
Ó, mily öröm! Milyen lázongva zeng a vérem!
Engedj el, jó atyám... Holnap reggel... ma még!

2

Az oszlopcsarnokon túl mily rózsás a mennybolt!
Mily víg gályák lepik a Tiberis vizét!
Hát hozzatok nekem táncosnõket Szidónból,
S Szmirnából, Tíruszból... zengjék Venus nevét.

Bort és virágokat, áradjon drága illat...
Fõvárosunk vidám, mind ünnepeljetek!
Hol vagytok, cimborák, Petronius és Cinna?
Salve, amici, lám, ti is megjöttetek!

Jertek, vár rátok a kerevet és a párna,
S rózsáim száza mind lányorcaként terem,
Emlékeztek talán atyám feddõ szavára,
Azért küldött, hogy a földet jobbá tegyem.

De e világ szinén, hol pillanatnyi minden,
S múlandó-kétes a római tudomány,
Az illetlen ruha a bûn, más semmi sincsen,
S elegáns unalom - ez az erény csupán.

Petronius, miért fintorogsz? Kössenek fel,
Ha szirakúzai borom nem jó neked!
Te, Cinna, mit nevetsz? Új szolgám kancsal szemmel
S szûk koponyával, õ mulattat tégedet?

        3

Elhúztam a dögöt, a nád közé bedobva,
S korpával megetettem az öszvéreket,
Gazdám, éhes vagyok, úgy kellene e korpa,
Könyörgök, légy kegyes, juttass egy keveset!

Pajtád mögött kupac széna penészlik régen,
A marhák nem eszik, a lovaknak se kell.
Gazdám, ha engeded, megcsókolnálak térden,
Én elkészíteném belõle fekhelyem.

Vakítja a szemet a sós izû verejték,
A végkimerülés roskasztja béresed...
Ó, ha csak egy napig a vackomon hevernék...
Gazdám, ne verj! Mutasd a munkát, mit tegyek.

Narancsok százai kertjében jó atyámnak -
Mint végtelen delek, vöröslik aranyuk.
Szüretelik a szép leányok s nagy kosárba
Gyûjtik, s mindent betölt szerelmesen daluk.

S fiára gondol ott és virraszt éjszakánként
Az õsz szakállu agg, és bú emészti õt...
Elébe lépek és megszólítom: „Atyám, én
Bûnös vagyok elõtted és az Úr elõtt.”

      4

És örömet talál, keserü bár a lelkem:
Ez itt a kert, de én belépni nem tudok.
Emlékszem... három éves voltam... és e kertben
Loholva fürgén, rókámmal versenyt futok.

Felnõttem hát! Tapasztalt lettem drága áron,
Sokat vesztettem, és sok volt a gyötrelem...
De bánat-tengerek se mossák el barátom
Képét - elsõ vadam sosem feledhetem.

A kerten túl sok büszke boltozat magaslik,
A ház - hol láng lobog az õsi tûzhelyen,
S úgy tetszik, nagyra nõtt minden, s még magasabb itt,
Míg kószáltam duhaj úrként vagy nincstelen.

Ünnep van épp: a fémedények csengenek,
A nyárson borju sül, tészták piroslanak,
Nõvérem lép elõ, csodás leányt vezet,
Ki rózsák közt, fehér menyasszonyként halad.

Utánuk jõ atyám... mit mondjak néki végre,
Vagy újra céltalan utakra lépjek én?
Felismert... Rám talált... Elindult már elébem...
S az ünnep és e szép menyasszony... tán enyém?!