Átutazóként

Mint aki egy kihûlt váróterem

padján riad fel téli reggelen

s a pirkadattól átvérzõ üveg-

tetõ alatt a piszkos és rideg

csarnok zugában feltápászkodik

körülnéz és nem érti miért van itt

mi ez a nyüzsgés és mi ez a lárma

milyen nagyváros pályaudvarára

került s ez a körötte lüktetõ

tömeg mily bugyrokból buggyant elõ

miért lökdösõdik és hová siet

honnan fröccsennek szét a részegek

bicskás vagányok bekecses kofák

ingázók szabadságos katonák

rikkancsok pályamunkások kopott

disznóbõrtáskás hivatalnokok

törülközõket áruló polyák

batyus cigányok ténfergõ diák

papírzacskót durrogtató bolond

pufajkás fáradt géppisztolyosok

borostás vén csavargó lányanya

soványka mellén síró kisbaba

rendõrök szajhák prédikátorok

mily óriási ágyék vagy torok

okádja õket s miért futnak vakon

ha parancsot recseg a megafon

mért rajzanak milyen vonatra várnak

miért vajúdnak és agonizálnak

semmit sem ért csak nézi félszegen

ahogy a szennyes messzi üvegen

a hajnal romlott vére átszivárog

s nem jut eszébe küldetés vagy átok

sodorta erre s honnan jött hova

merült miféle múltba otthona

mint aki egy kihûlt váróterem

padján riad fel téli reggelen

átutazóként úgy születtem én

s hideg a csarnok és a pad kemény

s ma sem tudom hogy honnan és miért

ûztek ki mily halálos bûnökért

vezeklek míg lesújt vagy megbocsát

az Isten és utazhatom tovább

Baka István home page

Kiállítások