Halottak éje

Sírbolt a menny a mécse csillag

s a hold-krizantém bágyatag

szagától reszketnek a holtak

orrcimpái a föld alatt

hol fekszenek gyökérbe fonva

de most a deszkák szétesõ

tömlöcét elhagyják s birokra

kélnek veled múló idõ

bor és kalács az asztalon

és gyertya ég s õk visszaülnek

kihûlt helyükre és vakon

merednek ránk míg tart az ünnep

hallgatjuk csontujj verdesi

esõ a párás ablakot

s gyûlölködõn egymást lesi

egy éjen át élõ és halott

Baka István home page

Kiállítások