| Életrajz
Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja
Pőcze Borbála (1875-1919) mosónő. József Attila
hatodik gyermekként született, ekkor azonban
már csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban
elhagyta családját. A kisfiút a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz
adta nevelésre Öcsödre; 1912-ben tért vissza Budapestre. A Ferencvárosban
szegény proletársorban éltek. Édesanyja rákban halt meg, ezután fia egész
életét végigkíséri a fájdalom. Jolán férje, Makai
Ödön lett az alig 14 éves fiú gyámja. 1920-ban Makóra került gimnáziumba,
nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerkedik
Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első
verskötete (Szépség koldusa). 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben
a szegedi egyetem magyar-francia szakára
iratkozott be, innen azonban Tiszta szívvel
c. verséért eltanácsolták. A költő ősszel a bécsiegyetemen hallgatott
előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Kassák
Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban
a Sorbonne előadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek.
1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával.
Rövid ideig a pesti egyetemre is járt. Kosztolányi Dezső segítő barátságát
is élvezhette. 1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való
Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította
őket egymástól. 1930-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába.
Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben
éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben Illyés Gyulával
és Szimonidész Lajossal röpiratot írt a halálbüntetés ellen, szerkesztette
a féllegális Valóság c. folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan
támogatta. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte;
1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, "kihagyták" a kommunista
mozgalomból, szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot,
és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus
kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban
végleg különvált Szántó Judittól, felújult kapcsolata Vágó Mártával.
A Szép Szó egyik szerkesztője lett. A Baumgarten-alapítványból
segélyt, majd jutalmat kapott (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) c. kötete
sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza
Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; nov. 4-én
nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. Dec. 3-án a szárszói állomáson
tehervonat kerekei alá vetette magát. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat
kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött. 1948-ban életművét Kossuth-díjjal
tüntették ki.
Költészete
kezdetben a Nyugat hatását mutatja, jól formált versei
leginkább realisztikusságukkal vagy különös bensőségességükkel hívhatják
fel magukra a figyelmet (Rög
a röghöz). A kozmosz éneke c. szonettkoszorúja részleteiben már megelőlegezi
a későbbi kiteljesedést. Az avantgárd különböző irányaival kapcsolatba
kerülve részben elemi erejű változások közeledéséről (Nem én kiáltok),
részben a modern nagyváros ellentmondásos világáról ad képet (Szép nyári
este van), részben ősi igézések, népdalok és sanzonok, máskor mesék vagy
zsánerképek hagyományosabb szemléleti elemeit társítja merész, esetleg
éppen bizarr asszociációkkal
(A
hetedik, Klárisok, Áldalak búval, vigalommal, Medáliák, Medvetánc).
Néha a szelídséget hirdeti (Tanítások), ismételten megszólal azonban soraiban
a szociális lázongás is (Tiszta szívvel,
Végül). Ez a harmincas évek elején forradalmisággá erősödött, tudatos
politikai költészetet hozva létre (Szocialisták, Tömeg, A város peremén,
Mondd, mit érlel ...) Nem kerülték el azonban figyelmét az élet parányi
mozzanatai sem (Hangya). Erősödött benne az elidegenedés kínzó érzése
(Mióta elmentél, Óh szív! Nyugodj!, Reménytelenül). 1933-tól alkotta meg
összetett szemléletű, hagyományosabb és avantgárd sajátságokat ötvöző
verseit, melyekben egyszerre van jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás
és a szigorú, önelemzésre is kész tudatosság. Az érzelmi reagálásokban
is gazdag nyelvi anyagot erőteljes motívumszerkesztés fogja egységbe (Téli
éjszaka,Óda,
Eszmélet, "Költőnk és Kora"). Fontos szerepet kapnak a különféle tájak,
nemegyszer kozmikus összefüggésekben (Falu, Tiszazug, Külvárosi éj, Tehervonatok
tolatnak..., Elégia).
Vissza-visszatérően fejezi ki a fájdalom végleteit: szerelmeinek viszonzatlanságát
(Nagyon
fáj), anyja elvesztését (Kései sirató), vagy eltávolodva az egyedi
élményforrásoktól (Egy kisgyerek sír, Kiáltozás).
Megfoghatatlan bűnök terhével küzd (A
Bűn, Én nem tudtam, Tudod,
hogy nincs bocsánat, Kiáltás); erősen befolyásolta a freudi szemlélet
(
Amit szivedbe rejtesz, "Költőnk
és Kora"). Radikálisan demokratikus társadalomszemléletét életének
utolsó éveiben is értékes versekben fejezte ki (Thomas Mann üdvözlése,
Levegőt! Hazám).
Az ember kiteljesedésének feladatát is társadalmi összefüggésben szemléli
(Két hexameter, Kész a leltár). A derű, az életörömre vágyás kései szerelmi
ciklusait is át tudja hatni (Flóra).
Magas művészi szintet képviselnek önmegszólító versei (Tudod
hogy nincs bocsánat, Karóval
jöttél...).
Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájának tolmácsolására törekedett;
értékesek Villon-fordításai is.
(A rövidített életrajz Tamás Attila szócikke alapján
készült, Új Magyar Irodalmi Lexikon 2.
Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 914-916. p.) |
en français
in English
auf Deutsch
Életrajz