RADNAI GYULA
Jedlik Ányos

Jedlik kortársai

Jedlik Ányos (1800-1895), 1850 körül

Mégsem ezt az utat választjuk. Jedlik életének bemutatása elõtt helyesebb lesz fizikus kortársaival megismerkedni. Elõször is azt nézzük meg, hogy mit és milyen módon kutattak a Jedlikkel nagyjából egyidõs tudósok más országokban. Ez segíteni fog Jedlik értékelésében.

Franciaországban Poiseuille (1799-1868) folyadékok és gázok áramlását, belsõ súrlódását vizsgálta. Clapeyron (1799-1864) szemléletes geometriai értelmezést adott Carnot (1796-1832) bonyolultan megfogalmazott gondolatainak, mellyel a hõerõgépek praktikus célú vizsgálatától a természet irreverzibilitását kifejezõ általános tételig jutott el. Elméleti jellegû vizsgálatokat végzett Coriolis (1792-1843) a forgó Földön lejátszódó mechanikai jelenségekre vonatkozólag, míg Cauchy (1789-1857) a deformálható, rugalmas testek elméleti tárgyalását dolgozta ki. Összehangolt elméleti és kísérleti kutatásokat folytatott optikából Fresnel (1788-1827) és Arago (1786-1853). Sokan keresték az optikai kép megõrzésének, megörökítésének - a fényképezésnek - valamilyen módját. Nagy lépést tett elõre Daguerre (1789-1851) a látens kép közbeiktatásával, erre figyelt fel Jedlik. Megjegyzéseit a Pannonhalmi Fõapátsági Könyvtár Kézirattára õrzi.

Angliában élt és dolgozott a század leginvenciózusabb kísérleti fizikusa, aki csupán kilenc évvel volt idõsebb Jedliknél: Michael Faraday (1791-1867). Felfedezései, találmányai az egész akkori fizikát elõrevitték. Sok olyan jelenséget fedezett fel és állított elõ kísérletileg, aminek helyes magyarázata csak késõbbszületett meg. Forgásra késztetett mágnest az elektromos áram terében és árammal átjárt vezetõt a mágnes terében, de ugyanúgy, mint Jedlik, õ se készített ezekbõl munkavégzésre használható villanymotort. Elõállította az unipoláris indukció jelenségét, de nem állított elõ egyenáramú generátort. A fizika mellett nagyon sok kémiai kísérletet végzett, a kettõ egységében látta a természettudományt. Kémiai laboratóriumában Daniell (1790-1845) a kétfolyadékos galvánelem megjavításán dolgozott, a Jedlikkel egyidõs Talbot (1800-1877) fényképezõgépet fejlesztett ki. Wheatstone (1802-1875) számos találmánya közül mechanikai hullámgépét, elektromos mágnestûs távíróját, differenciál-galvanométerét, értékes mérési eljárásai közül az elektromos ellenállás és az elektromos jel terjedési sebességének mérését emelhetjük ki.

Az Amerikai Egyesült Államokban Henry (1797-1878) fedezte fel a maga számára az elektromágnest, észrevette a vasmagos tekercs önindukcióját anélkül, hogy a Faraday által felfedezett indukciótörvényt ismerte volna. Kísérleti úton õ állapította meg a kondenzátor kisülésének oszcilláló jellegét.

Oroszországban Jakobi (1801-1874) és Lenc (18041865) a vas mágnesezésének törvényeit kutatták, Jakobi galvano-plasztikai kísérleteket folytatott és galvánelemekkel táplált motort fejlesztett ki, melyet folyami kishajó hajtására használt a Néván.

A német tudósok közül a berlini kísérleti fizikus Magnus (1802-1870) és a königsbergi elméleti fizikus Neumann (1798-1895) állt korban legközelebb Jedlikhez. Utóbbi ugyanolyan matuzsálemi kort élt meg, mint Jedlik. Hosszú élete során többek közt Kirchhoffot, de még Eötvöst is tanította (õ javasolta neki, hogy foglalkozzon a felületi feszültség vizsgálatával). Magnus Helmholtzot, Clausiust s még sok, késõbb híressé vált tudóst számíthatott tanítványai közé, köztük az ír Tyndallt, aki Faradayt követte a Royal Institution élén. Jedliknél négy évvel volt fiatalabb Weber (1804-1891 ) Göttingában, aki az elektromosságtan átfogó elméletét kutatta, de még a newtoni távolhatás-elmélet alapján. Négy évvel volt idõsebb Jedliknél Poggendorff (1796-1877), az ugyancsak elektromos mérésekben jártas folyóiratszerkesztõ. Az optikai rácsokat elõször készítõ Fraunhofer (1787-1826) több, mint tíz évvel volt idõsebb, Bunsen (1811-1899) és Siemens (1816-1892) pedig több, mint tíz évvel voltak fiatalabbak Jedliknél. Fraunhofert a tudomány iránti romantikus lelkesedés és tisztelet hajtotta, Bunsent és különösen Siemenset pedig az alkalmazásokra külön odafigyelõ praktikus gondolkodás. Fraunhofer, Fresnel, Faraday felfedezni akarták a természetet, Bunsen és Siemens pedig már gyakorlott feltalálók voltak.

Jedliknek a felfedezéshez és a feltaláláshoz is lett volna kedve, volt is hozzá tehetsége. De kivel tudott volna együttmûködni Magyarországon? Idõsebb természettudósokat legfeljebb tanárai között találhatott.

Tanára, majd késõbb rendtársa, elõdje a gyõri rendi bölcselet természettan szakán a Fraunhoferrel egyidõs Czinár Mór (1787-1875) volt. Õ azonban nem kötelezte el magát a fizika mellett, más területen is eredményesen dolgozott. Történészként lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja, tanítványa volt Gyõrben Deák Ferenc, "a haza bölcse", aki késõbb is jó emlékezetében tartotta egykori tanárát. Eötvös is, Jedlik késõbbi életrajzírói is Czinár történészi sikereibõl arra következtettek, hogy valószínûleg nem sokat törõdhetett a természettan tanításával. Csak a legutóbbi idõkben derítette ki Mayer Farkas, bencés tanár Pannonhalmán, hogy kitünõ fizikus és kémikus volt Czinár, akitõl Jedlik sokat tanulhatott. Megvan, Jedlik Ányos keze írásával, a rendi szertár 1831-es leltára. Jedlik szakonként, logikai sorrendben sorolja fel az eszközöket, de mindegyiknél kiírja, hogy mikor került a szertárba. Kis statisztikát készítve kiderült, hogy az eszközök és szerek 30 %-át Jedlik, 45 %-át pedig még Czinár szerezte be! Mégis, amikor igazságot szolgáltatunk Czinárnak, a tanárnak, azt is el kell ismernünk, hogy kutató természettudósként aligha lehetett Jedlik segítségére.

Jedlikkel közel egyidõs természetkutató fizikusról valóban nem tudunk. Fiatalabbról is csak jóval fiatalabbakról. Három egyidõs, Jedliknél hét évvel fiatalabb természettantanár nevét lehet megemlíteni. Petzval József (1807-1891) pesti mérnök 1832-tõl tanított a pesti egyetemen matematikát és mechanikát, de 1837-tõl kezdve már a bécsi mûegyetem tanára volt. Ballisztikával és hangtannal is foglalkozott, legjelentõsebb eredményeit optikai kutatásaival érte el. Összetett lencserendszerek hibáinak minimalizálásában ért el elméleti sikereket, eredményeit a bécsi Voigtländer cég hasznosította. Petzval és Jedlik érdeklõdése és természete nagyon különbözõ volt. Ismerték egymást, de közös kutatást nem folytattak.

Schirkhuber Móric (1807-1877) piarista tanár a gimnáziumi tanítás jobbításán munkálkodott, középfokú tankönyveket írt. Dolgozott Jedlikkel is, mégpedig a német-magyar tudományos mûszótár megalkotásában vettek közösen részt. Jedlik a fizikai és kémiai, Schirkhuber a matematikai szakkifejezéseket gondozta. Természetkutatóként aligha lehetett volna Jedlik munkatársa.

Tarczy Lajos (1807-1881) 1833-tól volt a pápai református fõiskola természettan tanszékének vezetõje. Nemcsak fizikát, de matematikát és filozófiát is tanított, sok ismeretterjesztõ cikket, könyvet és középfokú tankönyveket írt. Hármuk közül még leginkább õ lehetett volna Jedlik partnere a természetkutatásban. Annál is inkább, mert 1838-ban levelezõ,1840-ben pedig már rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Az õ érdeklõdését sem elégítette ki azonban egyedül a természetkutatás, az 1838-ban Pápán kiadott kétkötetes Természettanát (melyért az MTA nagyjutalmát is elnyerte 1843-ban) a "Népszerü természettan", majd "A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége" címû könyve követte. Mentségéül szolgáljon, hogy Petõfit tanította - és támogatta - Pápán. Jedlik hagyatékában egyetlen Tarczy Lajostól származó levelet õriznek Pannonhalmán. Ez a levél annyit mindenesetre elárul, hogy az akadémiai levelezõ tag Tarczy eléggé tisztelte Jedlik Ányos szakmai tekintélyét.

Kihez fordulhatott Jedlik, kitõl remélhetett erkölcsi, szakmai támogatást, kinek számolhatott volna be felfedezéseirõl, kivel vitathatta volna meg találmányait, kitõl kaphatott volna szakmai kritikát vagy biztatást? Eötvös válasza: "Õ sokat keresett és sokat talált, de mert maga nem hirdette, honfitársai nem vették észre, a külföld nem látta az õ találmányait...

Volt egyvalaki, akivel Jedlik fiatalon összebarátkozott, s akihez szakmai problémáival is bizalommal fordult: a nála négy évvel idõsebb bécsi egyetemi tanár, Andreas Ettingshausen (1796-1878). Eleinte csak matematikát, majd fizikát is tanított a bécsi egyetemen, elõadásai már a 20-as években nagy feltûnést keltettek. Kollégájával, Baumgartnerrel együtt indították meg a Zeitschrift für Physik und Mathematik címû folyóiratot. Itt jelent meg Jedlik elsõ tudományos közleménye saját szódavíz-elõállítási módszerérõl. Baumgartner és Ettingshausen kérésére ismertette az akkor még gyártási titoknak számító eljárás helyett kitalált, s már többszörösen kipróbált saját eljárását. A cikket természetesen latinul, a tudomány nyelvén írta meg. Õk azután lefordították németre, s 1830-ban közölték Jedlik több, mint tíz oldalas cikkét. (Magyarul is megjelent még Jedlik életében:1894-ben a Természettudományi Közlönyben, Hankó Vilmos vette elõ "Egy elfelejtett magyar találmány" címmel).

Faraday 1831-ben felfedezett indukciós törvénye alapján Ettingshausen elektromágneses gépet tervezett, amelyet egy prágai konferencián mutatott be 1837-ben. Jedlik kijárta, hogy a gépbõl öt magyar város: Pozsony, Gyõr, Kassa és Nagyvárad akadémiája, valamint a pesti egyetem is rendeljen egy példányt, de elõtte áttervezte Ettingshausen gépét. Kicsit megjavította: a nagyáramú és a kisáramú tekercseket közös mágnesmagon helyezte el és csökkentette a tekercspárok számát. Jobb lett, mint amit Ettingshausen tervezett és használt a bécsi egyetemen... Csak sajnálni lehet, hogy munkakapcsolatukból több közös találmány nem született.

World Wide Webmaster ;-) webmaster@www.bibl.u-szeged.hu

Vissza a "kiállítóterembe"