SZABADSÁGHARC 1848–1849

ÁCS : Hadi tanfolyam a bölcsészeti karon és a pesti egyetemi légió (előszó)

Az érdeklődő először veheti kezébe az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt az egyetlen magyar tudományegyetem eddig „terra incognitó”-nak számító hadi tanfolyama, a pesti egyetemi légió és átalakulása után a 90. honvédzászlóalj működésének történetét és legfontosabb okmányait, iratait bemutató kötetet.

A munka első részében tárgyalja, hogy a honvédelem szükséglete, az égető tiszti utánpótlás és a hadi akadémia hiánya hívta életre a tudományegyetem bölcsészeti karának új képzési formáját – a féléves felsőfokú hadi tanfolyamot. Bemutatja az Országos Honvédelmi Bizottmány, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Hadügyminisztérium, a tudományegyetem, Vállas Antal igazgató, a neves egyetemi tanárok és a tisztelőadók munkálkodását 1848 októberétől december végéig, annak érdekében, hogy a hadi tanfolyam 380, majd 494 növekedett hallgatója a korszerű tanterv, a kötelező és fakultatív tantárgyak segítségével elsajátítsa a katonatiszti szolgálathoz szükséges hadtudományi és katonai ismereteket. Kiemelten foglalkozik azokkal a körülményekkel és okokkal, melyek következtében 1849. január 1-én Keményfi József honvéd százados kezdeményezésére az egyetem hadi tanfolyamának mintegy másfélszáz ifjú hallgatójából létrejött, megszerveződött a pesti egyetemi légió. Részletesen felvázolja, hogy Perczel Mór tábornok középponti mozgó hadserege kötelékében a légió milyen harci feladatokat hajtott végre az 1849 januári visszavonulás során, szerepét a tiszafüredi hídfő védelmében tevékenységét a Maros vonalban, Makó és Csanádpalota körzetében, kiemelkedő hősiességét az 1848. március 22-i győztes kiszombori ütközetben és a tavaszi hadjáratban.

Külön fejezet mutatja be a pesti egyetemi légió átalakulását a 90. honvédzászlóaljjá és katonai működését a nyári hadjáratban. Ismerteti azokat az okokat, amiért az alakulat századainak egy része Szegeden kiképzést folytatott és őrszolgálatot látott el, míg másik része részt vett a bánáti hadműveletekben. Kitér arra a törekvésre is, melynek során 1849 júniusában Vasvári Pál és mások kezdeményezik a közoktatási minisztériumnak az egyetemi hadi tanfolyam újra indítását és új tanfolyam megkezdését. Ám ennek megvalósítását a katonai helyzet alakulása már nem tette lehetővé. Képet ad a pesti egyetemi légióból alakult honvédzászlóalj katonáinak helytállásáról a szabadságharc utolsó harcaiban, majd a fegyverletételek utáni megtorlásokról, melynek során sok fiatal egyetemista tisztet és honvédot büntetésből besoroztak a császári hadseregbe.

A kötet második része forrásközlés és a tudományegyetem hadi tanfolyama, a pesti egyetemi légió és a 90. honvédzászlóalj legfontosabb eredeti kútfőit tartalmazza, közli. Nem a teljes iratanyagot, hanem válogatást az Országos Honvédelmi Bizottmány, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Hadügyminisztérium hadi tanfolyamra vonatkozó rendeleteiből és intézkedéseiből, az egyetemi hadi tanfolyam igazgatójának jelentéseiből, Vasvári Pál és más tanárok kérelmeiből, a pesti egyetemi légió és a 90. honvédzászlóalj működésével kapcsolatos iratokból, a légió tagjainak folyamodványaiból és más fontos okmányokból. Az iratokat keletkezésük sorrendjében közöljük és a közlés betűhív megoldásától csak a zavaró hibák esetén térünk el.

E kötet írója és összeállítója reméli, hogy munkájával hozzájárulhat ahhoz, hogy a tudományegyetem bölcsészeti kara hadi tanfolyama és a pesti egyetemi légió (90. honvédzászlóalj) az érdeme szerinti helyét elfoglalja az egyetem történetében és a szabadságharc 1848–49. évi hadtörténetében.

KATALÓGUS		TARTALOM