SZABADSÁGHARC 1848–1849

BAGI : Forradalom, szabadságharc és megtorlás a Jászkun Kerületben (előszó)

E kiadványban – mely az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából jelenik meg – a sajátos, szabadparaszti fejlődésű Jászkun Kerület korabeli történetével kapcsolatos fontosabb forrásokat adjuk közre. Ezek döntően Szolnokon, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban találhatók, amely az 1745-1876 között létezett önálló törvényhatóság központi iratait őrzi. Esetenként azonban kénytelenek voltunk ezeket kiegészíteni már közzétett forrásokkal, visszaemlékezésekkel, naplókkal, valamint korabeli újságcikkekkel. Erre alapvetően két okból kényszerültünk.

Egyrészt azért, mert az 1876-ban felszámolt Jászkun Kerület kiskun településeinek anyagai a területileg illetékes megyék (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Kiskun) levéltáraiba kerültek át, sőt azóta egyes válogatásokat közzé is tettek. Mivel azonban a Kiskunság a szabadságharc alatt a törvényhatóság fontos részét képezte, az ottani események bemutatásától nem tekinthetünk el.

A másik ok a Jászkunság levéltári forrásainak pusztulásában keresendő, ami jórészt a XX. század világégéseinek következménye. Sajnos ez a települések és a központi szervek iratanyagát is komolyan, bár nem egyformán érintette. A Jászkun Kerület tájegységeit vizsgálva a legtragikusabb helyzet a Jászságban figyelhető meg. Itt jórészt épen maradt Jászberény, Jászapáti és Jászkisér levéltára, de Jászalsószentgyörgy, Jászdózsa, Jászjákóhalma és Jásztelek (Mihálytelek) esetében már igen komoly hiányok vannak. Ezekkel szemben Jászárokszállás, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru és Jászladány szinte teljes 1944 előtti anyaga megsemmisült.

Némileg jobb a helyzet a Nagykunságban, ahol Túrkeve, Kisújszállás és Kunszentmárton forrásai szinte teljesen megmaradtak. Ezeknél kevésbé volt szerencsés Kunhegyes és Kunmadaras, ahol mára ugyancsak komoly irategyüttesek pusztultak el. Végezetül Karcagon – állítólag az 1950-es évek eleji sajátos hozzáállás miatt – jórészt csak a jegyzőkönyvek maradtak meg.

Furcsa a helyzet a Jászkun Kerület központi szerveinél is. Ezek 1745 és 1848 között – főképp az időszak második felében – rendkívül gazdag, jórészt ép iratanyaggal rendelkeznek, ám 1848-tól 1876-ig – a törvényhatóság felszámolásáig és Jász-Nagykun-Szolnok, valamint a többi megyék kialakításáig – csak pár folyóméternyi töredék maradt meg, mégpedig igen egyenetlen megoszlásban.

A forradalom és a szabadságharc kapcsán ugyan a Kerületi Bizottmány iratai közel egy folyóméter terjedelemben rendelkezésre állnak, ám itt is jelentősek a hiányok. Ez azonban nemcsak a források pusztulásával magyarázható. A Jászkun Kerület egyes részei a szabadságharc bizonyos szakaszaiban idegen megszállás alatt voltak, így innen nem kerülhettek be a központi igazgatáshoz iratok. Sőt voltak hónapok (1849 elején), amikor a polgári igazgatás központi szervei sem működtek. Így 1848-ra jóval több forrás maradt meg, mint 1849-re vonatkozóan. Szerencse e helyzetben, hogy az önkényuralmi rendszer első hónapjaira a kerületi főnöki iratanyag eléggé részletes, és segítséget nyújt a Világos előtti hónapok eseményeinek feltárásában.

A dokumentumokat igyekeztünk úgy kiválogatni, hogy a konkrét események mellett a sajátos fejlődésű Jászkun Kerület egyedi problémáit, az országos eseményekhez való – esetenként igen speciális – hozzáállás okait, összetevőit is részletesen bemutassuk. Sajnos az elmondottak, illetve a terjedelmi kötöttségek miatt nem közölhettünk minden lényeges forrást.

A tartalom és időrend együttes figyelembevételével anyagunkat kilenc nagy tematikai egységbe tömörítettük. Ezek a következők:
1. - a márciusi forradalom hatása,
2. - az első népképviseleti választások,
3. - részvétel a szerbek és horvátok elleni harcokban,
4. - felkészülés a Habsburgok elleni háborúra (1848 október-december),
5. - a Jászkun Kerület részleges császári megszállás alatt (1849 január-április),
6. - a tavaszi hadjárat és a törvényhatóság felszabadulása (1849 április-június),
7. - a hátország és annak problémái 1848/49-ben,
8. - a Jászkun Kerület az orosz beavatkozás idején,
9. - a megtorlás és az önkényuralmi korszak kezdete.

A forrásokat igyekeztünk teljes egészükben, betűhíven közölni. Szögletes zárójelet [...] akkor használtunk, ha ma már nem érthető, ritka rövidítéseket kellett feloldani. Az idegen szavakat, kifejezéséket lábjegyzetben magyaráztuk, a gyakori rövidítéseket külön csoportosítottuk. Minden önálló dokumentum sorszámot és címet kapott, amelyeknél szükségesnek tűnt, azokat magyarázó szöveggel láttuk el.

Mindazonáltal a legtöbb felvetődő kérdésre a bevezető tanulmány utal. Ez röviden vázolja a Jászkun Kerület történeti fejlődésének sajátosságait, kiemelve a redemptio-t, és a reformkor sajátos helyi problémáit. Ezt követően a források tematikáját követve ismerteti a törvényhatóság 1848/49-es történetét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ebben nem a Jászkunság korabeli történetét akartuk megírni, hanem csak egy olyan áttekintést szándékoztunk nyújtani az olvasónak, amely segít megérteni, és nagyobb összefüggésrendszerbe helyezni a közölt forrásokat.

Szolnok, 2008. szeptember 12.

Bagi Gábor

KATALÓGUS		TARTALOM