SZABADSÁGHARC 1848–1849

Baja mezőváros szerepe az 1848–49. évi szabadságharcban (bevezető)

–

A közelmúltban emlékeztünk meg az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról. Ennek kapcsán tudományos ülések zajlottak, kiállítások nyíltak, és sok, a témával behatóan foglalkozó publikáció látott napvilágot. Az ilyen kerek évforduló mindig a számvetés ideje: Vajon kellőképpen ismerjük-e megyénk, városunk, községünk 1848–1849. évi történetét, vajon a témáról eddig megjelent publikációk kellő mélységben és részletességgel tárták-e fel az akkori eseményeket?

Baja esetében ezekre a kérdésekre nem lehet igennel felelni, hiszen mind a mai napig nem készült összefoglalás a város 1848–1849. évi forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről. Az eddig megjelent kötetek jó esetben is csak néhány oldalt szenteltek a témának, elsősorban a katonai vonatkozásokra figyelve. A mindennapok eseményei és hősei nemigen kaptak bennük helyet. Ezért gondoltuk úgy, hogy szükség lenne egy, az élet minden területére kitekintő munkára, amely segítséget nyújt a helytörténeti ismeretek tanításához, hasznos a helytörténészek számára, és irányt mutat a további kutatáshoz. Mindezek mellett emberközelbe hozza az akkori események szereplőit, akikben sok bajai az őseit tisztelheti. Közművelődési szempontból sem érdektelen egy ilyen munka, hiszen Baja olyan ismert közéleti szereplőket mondhat a magáénak, mint: Mészáros Lázár altábornagy, az első felelős magyar minisztérium hadügyminisztere, 1849 júliusában a honvédsereg főparancsnoka, 1848–1849-ben a népképviseleti országgyűlésben Baja város képviselője; Tóth Kálmán költő, aki a forradalom és szabadságharc idején haditudósítóként számolt be az országos lapok hasábjain a délvidéki harcokról; Szentgyörgyi Horváth Antal, aki ekkor a város földesura, egyben Bács-Bodrog vármegye főispánja és kormánybiztosa; Pilaszanovics József 1848–1849-ben a város főbírája, 1849-ben a szabadkai vésztörvényszék elnöke, mindvégig Kossuth és a szabadságharc tántoríthatatlan híve, aki forradalmi tevékenységéért 10 évi várfogságot szenvedett Josefstadtban.

Forrásközlő kötetünkbe 618 dokumentumot válogattunk be, időrendi sorba helyezve őket. Az irat sorszáma után megadjuk a keletkezési helyét, amennyiben ez hiányzik, zárójelben a vélhető kiállítási helyét. A dátumot az akkor használatos németes forma helyett a ma szokásos módon írjuk. A dokumentumokat mai helyesírással közöljük: Elhagytuk a ma nem használatos betűkettőzéseket, kitettük a hiányzó ékezeteket, a ts helyett cs-t, a cz és a tz helyett c-t írtunk. Kivételt csak személynevek, a földrajzi nevek és a címek esetében tettünk, ezek eredeti írásmódját megőriztük. A mai helyesíráshoz igazítottuk a mondaton belüli punktációt, ugyanígy a szavak egybe- vagy különírását. Mondaton belül a nagy kezdőbetűt csak következetlen használat esetén javítottuk ki. A hiányzó betűket, névelőket, igekötőket, ragokat, kihagyott szavakat zárójelbe téve beleírtuk a szövegbe, ha a megértés úgy kívánta. A több mint százötven éves szöveg könnyebb megértése érdekében döntöttünk az iratok ilyen, szöveghíven átírt formában való közlése mellett.

A dokumentum dátumát, címzettjét, küldőjének aláírását és rangját azon a helyen közöljük, amelyen a dokumentumok tartalmazzák. Minden esetben megadjuk az adott irat típusát, (tisztázat, fogalmazvány, nyomtatvány, másolat). Ha az irat felzetén írás vagy pecsét található, azt a jelzet után feltüntetjük. Ha szükséges, akkor a dokumentum után a szövegben említett eseményekhez, személyekhez, dátumokhoz kiegészítést fűzünk. A német nyelvű dokumentumokat magyar fordításban közöljük. A kötet végén megadjuk az egyes dokumentumokban szereplő rövidítések, az előforduló mértékegységek feloldását, az idegen és régi magyar szavak mai megfelelőit. A kötetben való eligazodást személynév-, tárgy- és helynévmutató, míg az eseményekben való tájékozódást időrendi tábla segíti.

A kötet anyagát a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában, a Magyar Országos Levéltárban, a Hadtörténelmi Intézet Levéltárában, a Hadtörténelmi Múzeum Kézirattárában, az Országos Széchenyi [sic!] Könyvtárban és a Csongrád Megyei Levéltárban fellelhető dokumentumokból válogattuk. Az iratok gyakran száraz közléseit a Közlönyben, a Kossuth Hírlapjában, a Pesti Hírlapban, a Márczius Tizenötödikében, a Nemzeti Újságban majd Nemzeti Politikai Hírlapban megjelent, Bajával és Bács-Bodrog vármegyével foglalkozó újságcikkekkel színesítettük. 1849. február eleje és április eleje között, amikor Baja császári és rác kézre került, az újságokon kívül más forrás szinte nem is állt rendelkezésünkre.

A szerző ezúton mond köszönetet mindazoknak a kollégáknak, akik munkájukkal, tanácsaikkal segítették a kötet elkészítését, köztük mindenekelőtt Hermann Róbertnek, a Hadtörténeti Intézet igazgatójának, és F. Kiss Erzsébetnek, a MOL tudományos főmunkatársának.

Kecskemét, 2001. december 31.

Kemény János

KATALÓGUS		TARTALOM