SZABADSÁGHARC 1848–1849

BODÓ : Knezić Károly honvéd tábornok (előszó)

Tisztelt Olvasó!

Nemrég emlékeztünk meg a magyar honfoglalás millecentenáriumáról és a hazai iskola megteremtésének milleniumáról.

Történelmi eseményekben gazdag városunk most egy másfélszáz évvel ezelőtti dicső korszak – az 1848–49-es polgári forradalom és szabadságharc – küzdelmei és hősei előtt tiszteleg. E megemlékezés alkalmából jelenik meg városunk szülöttének, Bodó Lászlónak Knezic Károly honvéd tábornokról írt kismonográfiája, amely a mártír tábornok életének legteljesebb feldolgozása.

Knezić Károly nem városunk szülötte, de hosszú ideig itt szolgált az Egerben állomásozó 34. sorgyalogezredben, a III. zászlóalj tisztjeként. Hitveséül egri lányt választott és itt született két leánygyermeke is. Lányai a város életében nem kis szerepet játszó család fiaihoz mentek férjhez, és éltek példás családi életet.

Knezić Károly egri illetőségét, városunkhoz való ragaszkodását elmélyítette az a tény is, hogy a szabadságharc idején hadosztályában szolgált az egri állomáshelyű 34. sorgyalogezred III. (1849. júniusától a 113.) honvédzászlóalj, az I. (1849. júniusától a 112.) honvédzászlóalj, a városunk által kiállított 26. honvédzászlóalj, valamint a 60. sorgyalogezred három zászlóalja. Amikor már tábornokként Damjanich Jánostól átvette a III. hadtest parancsnokságát, az egri zászlóaljak együtt harcoltak az igen elhíresült 9. (kassai, vörös sipkás) és a 3. (szegedi, fehér tollas) zászlóaljak honvédeivel.

Eger a nagyobb hazai települések között viszonylag korán (1848. július – szeptember) állított ki honvédcsapatot. Ez volt a toborzás útján szervezett 26. honvédzászlóalj, amely az egri 60. sorgyalogezreddel részt vett a Pákozd-Sukoró-i ütközetben. A 26. honvédzászlóalj részt vett a tavaszi hadjáratban is, és különösen a Komárom váráért vívott ütközetben (1849. április 26-án) tanúsított bátor helytállást. Városunk 1849. április-májusában még egy honvédzászlóaljat állított ki, a 95. hadrendi számút, amelynek Kubinyi Károly őrnagy lett a parancsnoka. A zászlóalj története még felkutatásra vár.

Eger szülötte Lenkey János tábornok is, akihez „kegyes” volt az osztrák császár aradi vészbírósága. Nem mondták ki rá a halálos ítéletet. A kiállott lelki gyötrelmek következtében megbomlott értelme vitte a halálba. 1850 februárjának elején hunyt el börtönében.

Városunkban élt és szolgálta a római katolikus egyház híveit ugyanolyan lelkiismeretességgel, mint a forradalmat és a szabadságharcot Lévay Sándor kanonok, aki 1848. decemberében felhívással fordult az egri egyházmegye és az ország papjaihoz, kérve őket arra, hogy legjobb meggyőződésükkel szolgálják a haza szent ügyét. Felhívása megjelent Kossuth Lajos Pesti Hírlapjában is. Bartakovics Béla érseknek nem kis erőfeszítésébe került, hogy paptársát kimentse a császári bírák karmaiból.

Forradalmunkat és függetlenségi harcunkat a mérhetetlen túlerő leverte. Az osztrák császár és magyar király kíméletlenül torolta meg a rajta esett és a hadserege által kénytelenül elszenvedett kudarcokat. Azokon, akik az országot és a függetlenségi harcok magasabb katonai egységeit lelkiismeretük és mély meggyőződésük szerint vezették. Knezic Károly honvéd tábornok éppencsak 41 éves volt, amikor az erőszakos halál kioltotta életét. Holttestét ugyanúgy közszemlére tették, mint a közönséges bűnözőkét. Felesége alig két hónappal élte túl férje halálát. Hátrahagyottait Bartakovics Béla, a „forradalmár érsek”óvta meg a vélhető és károsan megkülönböztető hivatali intézkedésektől.

Másfélszáz év után a gyászra akarunk-e emlékezni? A gyász hangulatával akarjuk-e felidézni a szomorú tényeket? A múlt század költője, ifj. Ábrányi Kornél „Október 6.” című költeményében ma is aktuális választ ad a feltett kérdésre:

Gyászünnep ez? Nem! Akkor volna gyász csak
Ha ők hiába haltak volna meg!
Ha eszme és cél, melyekért csatáztak,
Sivár homokként inná vérüket.
De így van-é? Nem néznek-é le ránk
Dicsőült arccal? Kérdvén: miért sírunk?
Nem él-e újra nemzetünk, hazánk?
S nem ők szerzék-e, amit ma bírunk?

Az emlékezés megismerés! Annak bírása, birtoklása, hogy tudjuk hogyan éltek elődeink, mit és miért cselekedtek úgy, ahogyan azt megismertük! Az emlékezés erőgyűjtés is! Elsősorban erkölcsi és akarati erőink sokszorozása! Az emlékezés tanulságszerzés is! Intőés éltető tanulságok forrása! Forrása annak, hogy értelmesen cselekedhessünk! A cselekvés pedig jelenünket gyarapító, jövőnket formáló tulajdonságunk!

Így élhet kölcsönhatásban múltunk, jelenünk és bizonyosabb jövőnk!

Ezekkel a gondolatokkal ajánlom e dícséretes munkát városunk, megyénk minden tisztelt lakosának!

Dr. Ringelhann György
polgármester

KATALÓGUS		TARTALOM