SZABADSÁGHARC 1848–1849
BRANKOVICS : A magyar szabadságharcz története (előszó)
«Csak az Istent illeti meg joggal
az «Úr» czím s a szabadság jobb, mint az élet!»
E tartalomdús szavakat a testté lett Igének, a világ Megváltójának egyik tanítványa vágta a gőgös római Quirinus szemei közé.
És az isteni mester tanítványának igaza volt!
A szabadság jobb mint az élet, mert szabadság az Isten. A ki a szabadságot imádja: az az Istent imádja s a ki a szabadságért küzd: az az Isten harczosa.
Az Isten: e föld minden férgének Istene, s a ki képére teremtetett, az szolga nem lehet, annak szabadnak kell lennie, a szabadság pedig csak testvért, csak egyenlő jogokkal feruházott felebarátot, de urat, zsarnokot nem ismer, s éppen azért az ellen, a ki igát farag a népek nyakára: a világ alkotója megteremté a vasat!
Ime, ez az 1848—49-ik évi magyar szabadságharcznak a szűk, de fényes keretbe szorított magyarázata! S a midőn e szabadságharcz történetének a megírásához fogok, nem akarok a politikai pártoknak a kedvében járni, nem szándékom senkit háttérbe szorítani, sem érdemein felül kitüntetni, egyedül csak az igazság lebeg szemeim előtt s azon szent czél, hogy a magyar szabadságharcz története kedves otthont leljen a magyar nép szivében, hogy a legutolsó kunyhóban is ápolják a haza- és az alkotmányszeretetet, a nemzet nagyjai, vértanúi s névtelen hősei iránti kegyeletet; az a czélom, hogy a nemzet minden fiának kebelében élő legyen ama hit, mely szerint az isteni Gondviselés nem azért tartotta fenn egy ezredévig a magyart, hogy az ó-kor népeiként megsemmisüljön, hanem azért, hogy a szabadság, testvériség s az egyenlőség zászlaját fennen lobogtassa a a jövő századok népei számára; hogy mindenki meg legyen győződve arról, hogy az idő, a kor szelleme s a közérzület fel fogja a magyar államot ama polczra emelni, a melyet ezredéves multjánál, szabadságszereteténél, törvénytiszteleténél, nemes lelkületénél, s amaz imádatnál fogva megérdemel, a mely imádattal Szent István koronája iránt viseltetik.
Az a czélom, hogy Kárpátoktól Adriáig e hazának minden polgára, legyen az szegény, jómodú avagy gazdag, Vesta-tűzként ápolja ama szent eszméket, melyek a szabadságharczot szülték, s a melyeket a szabadságharcz szült és ha szükséges, a szabadság vértanuinak magasztos példáját követve, mindenki megtanuljon a hazáért, az alkotmányért, a nemzet szabadságáért élni és meghalni. Mert:
«Tudjátok-e, mi a haza?
Mindnyájunknak szent bölcsője,
Őseinknek pihentető
Szép virágos temetője;
Mindnyájunknak édes anyja,
Híven ölel kebelére . . . .
Érte éljünk, ha kell haljunk!
Áldás minden porszemére !
— Bár hová vet is szerencsétek,
A hazát hűn szeressétek!»
és mert a «szabadság csak annak való, kinek lelkében él annak a szelleme !»
Brankovics György.
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |