A háborúkkal együtt jár, hogy az események sodrában olyan helységnevek válnak egyik pillanatról a másikra közismertté, melyekről korábban alig hallottak, vagy a környéken lakók kivételével szinte senki nem is tudott. Kétségkívül Cibakháza neve is az 1848/49-es szabadságharc alatt vált ismertté, nemcsak ország-, hanem birodalomszerte egyaránt. Nyilván ennek köszönhető, hogy a falu címerének legmeghatározóbb eleme – a csákó – ma is ehhez az időszakhoz kötődik.

Cibakháza negyvennyolcas történetéről viszonylag keveset tudunk, pedig az irodalomban és a forrásokban is igen gyakran találkozhatunk a nevével. Ráadásul olyankor bukkan elő legsűrűbben – 1849 első hónapjaiban –, amikor az ország rendkívül nehéz helyzetében nagyon vágyott már egy kis sikerre. Ebben a helyzetben a cibakházi híd hősies megvédésére valóban mindenki felkapta a fejét és bizakodott a hasonló folytatásban. A bizakodás nem volt alaptalan, amit a tavaszi hadjárat fényes sikerei is bizonyítottak.

Cibakháza majd három hónapig, az 1849 elején a Duna–Tisza-közén kialakult hadszíntér egyik kulcsfontosságú pontja volt. A híd léte és birtoklása haditervek készítésének meghatározó eleme volt a császáriaknál és a magyaroknál egyaránt. Nagy erőket kötött le, vont el más irányokból és késztetett rendkívül nehéz feladatok naponkénti ellátására. Mindebből azonban szinte alig került valami a könyvekbe. E hiányosság pótlására vállalkozik e kiadvány, mely két rövid tanulmányban – a szemben álló felek szemszögéből – bemutatja a három hónap történéseit, majd ugyanezen időszakra vonatkozó, elsősorban levéltári forrásokat ad közre.

A gyűjtemény nem tartalmaz minden forrást, melyben Cibakháza neve előfordul, mert ez egyrészt hatalmas, lehetőségeinket meghaladó, másrészt pedig Cibakháza szerepén jóval túlmutató forrásközlést eredményezett volna. Ezért csak azon forrásokat gyűjtöttük össze, melyek valóban foglalkoznak Cibakházával, vagy az itt történt eseményekkel. Ezen túlmenően az események bemutatásához szükségesnek bizonyult visszaemlékezések, naplórészletek közreadása is, még ha azok már esetleg korábban nyomtatásban meg is jelentek. Különösen fontos volt ez azért is, mert a magyar iratanyag rendkívül hiányos, alapvető parancsok, jelentések hiányoznak, melyek talán írásban el sem készültek. Így valóban teljesnek mondható képet kaphatunk Cibakháza helyéről és szerepéről, valamint az ott történt eseményekről a szabadságharc ezen időszakában.

A források ismertetésénél a ma érvényes helyesírási szabályokat alkalmaztuk, csupán ott őriztük meg a szavak eredeti alakját, ahol azok hangzásban is eltértek. Személyneveknél az adott személy által használt alakot alkalmaztuk. Helységneveknél szintén a mai alakot használtuk, de a rövidítéseket megőriztük. Cibakháza nevének különböző alakjait lábjegyzetben rögzítettük. A német nyelvű iratok fordításánál a mondanivaló értelmezését segítő megoldásokra törekedtünk. A szövegekben előforduló lényegesebb betű- vagy szóhiányokat szögletes zárójelben egészítettük ki.

A munka külön-külön tárgyalja, illetve mutatja be a császári-királyi (cs. kir.) és a magyar honvédsereg tevékenységét 1849 januárja és márciusa között a Tisza középső szakaszánál, különös tekintettel Cibakházára. Mivel a támadó, kezdeményező fél az osztrák volt, így a források közreadását is az ott keletkezett iratok közlésével kezdjük.