SZABADSÁGHARC 1848–1849

Csány László és kortársai (előszó)

Csány László a Zala megyei Alsócsányban született 1790-ben, neves ősökkel büszkélkedő, középbirtokos nemesi családban. Jogot végzett, majd a napóleoni háborúk idején huszártisztként szolgált a császári királyi hadseregben. Sebesülése után kilépett a katonaságtól, és családi birtokán gazdálkodott. 1832-től kezdődően Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta a zalai megyegyűléseken, és a helyi követválasztások, valamint tisztújítások alkalmával a szabadelvű párt vezére volt. Nevét 1838-ban ismerte meg az ország, amikor a kormány önkényét bíráló megyegyűlési beszédei miatt megkísérelték őt is felségsértési perbe fogni. Csány az 1840-es években egyre inkább Kossuthot tekintette szellemi vezérének, és – többek között a pánszláv mozgalom veszélyeiről – cikkeket írt a Pesti Hírlapba. Ő vezette a zalai ellenzéket 1843-ban a nemesi adófizetés körüli politikai csatározások során is. 1845-től oroszlánrészt vállalt az iparpártoló Védegylet helyi szervezésében, és szenvedélyesen bírálta az abszolutista kormányzatot, valamint a zalai főispáni helyettest a zalaegerszegi megyegyűléseken.

Csány 1848 márciusában Pesten tartózkodott. Az Ellenzéki Kör tagjaként részese lett a forradalmi eseményeknek, és szerepet vállalt a pesti nemzetőrség szervezésében. A továbbiakban minden erejét a forradalmi vívmányok, illetve az áprilisi törvények védelmének szentelte. Április 10-én kapta első kormánybiztosi megbízatását. Feladata a nyugat-dunántúli parasztmegmozdulások lecsillapítása és a zsidóellenes mozgalmak megfékezése volt. Csány mindezeknél súlyosabbnak ítélte a Horvátország részéről fenyegető külső veszélyt, Jellačić fegyveres szervezkedését, így 1848. június 2-ától teljhatalmú királyi biztosként szervezte a délnyugati országhatár védelmét. A rendelkezésére bocsátott sorkatonaság, a dunántúli megyék mozgósított nemzetőrsége, valamint az újonnan alakított honvédzászlóaljak segítségével védőkordont állított a Dráva vonalára. A horvátok betörését ugyan nem tudta megakadályozni, a visszavonulás során azonban sikerült meggyőznie a hivatásos tiszteket is az ellenállás értelméről és törvényességéről. A magyar sereg pákozdi helytállása nem kis részben Csány Lászlónak volt köszönhető.

Csány a következő hónapokban az Országos Honvédelmi Bizottmány kormánybiztosaként tevékenykedett a magyar főseregben. Októberben az osztrák határ átlépését és a forradalmi Bécs felmentését szorgalmazta, november elejétől december közepéig pedig főként a hadsereg felszerelésének és ellátásának ügyeivel foglalatoskodott. Görgei mellett ő is komoly szerepet játszott abban, hogy a magyar fősereg megerősödött, és valódi reguláris hadsereggé kovácsolódott. 1849 januárjában a főváros, Pest kiürítését, valamint az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költöztetését irányította.

Kossuth 1849. január 17-én Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezte ki. Közel három és fél hónapig Csány László volt Erdély első számú politikai vezetője. Székhelyét Kolozsvárra tette át, innen intézte a hadsereg ellátásának, valamint a polgári közigazgatás és a törvényes rend helyreállításának ügyeit. 1849. április 20-án a Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere lett. Miniszteri munkája során főként a katonai szállítások feltételeit, így például a gőzhajózás és a vasút működését kellett biztosítania, emellett igyekezett elsimítani a kormányon belüli, valamint Kossuth és Görgei közötti politikai nézeteltéréseket is. A kormány lemondása után csatlakozott Görgei hadseregéhez, és Világosnál esett fogságba.

Csány Lászlót Pesten, szeptember 26-án állították hadbíróság elé. A kormánybiztos hű maradt elveihez, minden tettéért vállalta a felelősséget, így pere nem tartott sokáig. Felségárulásért kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték. Ítéletét 1849. október 10-én reggel 6 órakor, a pesti Újépület mellett hajtották végre. Batthyány Lajos miniszterelnök után ő volt a legmagasabb rangú és legtöbb bűnnel vádolt magyar politikus, akit a császáriak a szabadságharc leverését követő megtorlás során kivégeztek. Síremléke a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, Deák és Kossuth mauzóleuma közelében áll.

Az országosan kevéssé ismert, méltatlanul elfeledett zalai vértanú emlékének ápolását az utóbbi évtizedekben elsősorban a Zala Megyei Levéltár vállalta fel: 1990-ben tudományos emléküléssel és a „Kossuth kormánybiztosa, Csány László” című életrajzi tanulmánykötet kiadásával emlékezett meg születésének 200. évfordulójáról, 1998-ban a Hermann Róbert által sajtó alá rendezett 1848–1849-es kormánybiztosi iratait jelentette meg két kötetben, 2009-ben pedig 1817 és 1848 közötti, reformkori iratait adta ki, Molnár András szerkesztésében. Ebbe a sorba illeszkedik a születésének 225. évfordulóján, 2015. október 8-án Zalaegerszegen, a város önkormányzatának dísztermében rendezett újabb tudományos emlékülés, melynek megvalósítását a Szerencsejáték Zrt. és Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatása tette lehetővé.

A „Csány László és kortársai” című tanácskozáson Dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója mondott köszöntőt, a megnyitót Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg MJV polgármestere tartotta, a levezető elnöki teendőket pedig Dr. Gyimesi Endre, nyugalmazott címzetes levéltár-igazgató – Zalaegerszeg város volt polgármestere és országgyűlési képviselője – látta el. Az előadók a reformkor és az 1848– 1849-es szabadságharc történetének országosan ismert, valamint helyi szakértői (neves történészek, egyetemi oktatók, muzeológusok és levéltárosok) voltak. Az emlékülésen nyolc előadás hangzott el Csány László és legkiemelkedőbb kortársai, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Görgei Artúr, Józef Bem és Szemere Bertalan kapcsolatáról. Csány legtöbbjüknek közeli barátja vagy politikai harcostársa volt, és a viszonyukról, együttműködésük eredményeiről vagy nehézségeiről szóló előadások részletesen feltárták Csány reformkorban, főként pedig 1848–1849-ben betöltött, rendkívül aktív, történelemformáló szerepét. Kötetünk az itt elhangzott előadások szövegének szerkesztett, kibővített, valamint jegyzetekkel ellátott változatát, továbbá Bem és Szemere Csányhoz írt, mindeddig kiadatlan leveleit tartalmazza.

A szerkesztők

KATALÓGUS		TARTALOM