Az 1849. július 2-i komáromi csata a szabadságharc egyik olyan eseménye, amely módot ad számukra mélyebb elemzésekre. Egyrészt ennek az az oka, hogy a csata több önálló ütközetből állt, melyek különböző körülmények között zajlottak, másrészt rendkívül sok jelentés és visszaemlékezés őrizte meg a nap eseményeit. A forró nyári napon zajló egésznapos csata bővelkedett a váratlan fordulatokban és felvonultatta a korabeli harcszabályzatokban foglalt majd minden harctevékenységi fajtát. Bemutathatjuk tehát a csatán keresztül azt is, hogy miként harcoltak a katonák a magyar szabadságharc csataterein, hogyan élték át az eseményeket. Ennek megfelelően a munka kitér a kor harcászatának elveire, előírásaira és a csata eseményein keresztül a gyakorlatára is. Mivel a hadművészet ezen területe elsősorban az alacsonyabb szintű parancsnokok vezetői tevékenységét érinti, illetve a csapatok harcát, így a magasabb katonapolitikai és hadászati kérdésekkel ezúttal csak kevesebbet foglalkozunk. Előtérbe kívántuk állítani azonban a katonát, akit a legközelebbről érintettek az események, aki a legtöbbet szenvedett és akinek kevesebb dicsőség jutott osztályrészül, mint parancsnokainak.