SZABADSÁGHARC 1848–1849

Dembinski Magyarországon (előszó)

Az itt következő lapok Dembinski altábornagy hátrahagyott s a nyilvánosság előtt eddig ismeretlenül maradt irataiból vannak összeállitva. Egy oly ember működését ismertetik, ki mint katona, mint ember és mint politikus egyaránt érdemes kiváló figyelmünkre.

Ez ember, ki egy osztrák katonai intézetben nyerte első hadászati ismereteit s azok gyakorlati kiképzésében, a világ legnagyobb hadvezéri lángesze alatt részesült, két ország sorsába nyult bele kezével, abban a válságos pillanatban, midőn minden hit és remény egy tehetséges katona kardja élére volt helyezve.

De nem csak a nagy katonát, hanem a léleknemesség ritka jellemü képviselőjét ismerjük meg gróf Dembinskiben. Sorsának megható tragikuma, hogy csak kétségbeesett, elhaló ügyek jutottak kezére.

A Piástok országának sorsa más lesz, Európa térképe bizonyára más alakot ölt, ha 1831. augustusában csak egy héttel is előbb kerül a főparancsnokság a tehetségtelen generalissimustól Dembinski kezébe. Alig hinnők, mily jelentékteleneknek látszó körülményektől függnek gyakran a világtörténelem fordulatai.

Tevékenysége szárnyára ugyan nagy válságok nehezedtek ólomsulylyal, midőn eszményképeért, Lengyelország helyreállitásaért egy másik téren másodszor is kivonta kardját hüvelyéből. E kardot ő kipróbált képességgel forgatja, de a viszonyok megbénitják karját, a kard kihull kezéből – örökre.

Ez utolsó harcz története az, melyről a lapok leginkább szólanak. E történet közelebb áll hozzánk s közvetlenül érint. Európa mostani helyzete ama mozgalmak következménye, melyek huszonöt év előtt zugó fergetegként ragadták meg a kedélyeket. Midőn tehát azon emberről, ki ama korszakalkotó időben oly kiváló fontosságu állásra lett hivatva, mint Dembinski altábornagy, saját, ama végzetteljes események benyomása alatt irt jegyzetei nyomán beszélünk, – egy darab ragyogó történelmet játszatunk el lelki szemeink előtt, mely történet még ma is a legbensőbben érint bennünket.

E korszak tele volt nehéz válságokkal, sulyos megpróbáltatásokkal, a felkorbácsolt szenvedélyek meglátogattak velök népeket és országokat, hadsereget és hazát.

Európa egész államrendszere alapjában látszott megingatva, a continens kelettől nyugatig viszhangzott a sivár harczi zajtól. De e korszak egyuttal gazdag volt magas vonásokban, ragyogó, fenszárnyaló tettekben s oly férfiakkal, kik bátor kézzel magasan lobogtatták a honszerelem égő fáklyáját, a mig végre a béke napja feltündökölt, eloszlatván a balsors éjsötét fellegeit.

Az ember szivesen emlékezik vissza a kiállott szenvedésekre; erejének aratott diadalaiból bizalmat és reményt merit a jövendő napókra. A keserüségek ama napjaira, a mik a Dembinskire vonatkozó emlékekkel feltünnek előttünk, ma tehát az osztrák katona is keserüség nélkül gondolhat vissza. Az ellentétek már régóta ki vannak egyenlitve; a szemben álló táborok most már egyesültek, mindkettő javára; a visszavonás megszünt, s hála istennek, feledve van; a bajtársak innen- és tulfelől békejobbot nyujtottak egymásnak s most már, mint hű szövetségesek, vállvetve állanak együtt, ugyanannak a parancsnak engedelmeskedve, ugyanaz által a szellem által vezettetve, közös gondolattól lelkesedve s a közös czélra törve: a habsburg országszövetség nagyságára és boldogságára!

A mit az egykori ellenséges főparancsnok, a nyilvánosságra hozatal szándoka nélkül feljegyzett, a mit lelke mélyébe rejtve érzett és gondolt, a mit szeretett vagy gyülölt, a mit megélt és látott, – lelkiismeretes hűséggel van itt előadva, s azzal az ujabb történet legnevezetesebb korszakainak egyike becses forrásanyaggal gazdagodik, melynek adatai a kor történetirodalmának adataival összehasonlittatnak s velök szembe állittatnak.

Ez »emlékiratokban« nem egy oly nézet van, melyet a mai olvasó megmosolyog talán s oly valamint érez, mint Lichtenberg leirása szerint az, a kinek az a szokása volt, hogy minden este összehasonlitá hirlapjait a mult évben ugyanazon napról keltekkel. Mindazáltal a nézetek is fölvétettek ide változatlanul, mert hiven visszatükröztetik a politikailag akkor irányadó körök uralkodó eszméit és mozgató gondolatait, azon körökéit melyeknek emberi tévelygése gyakran nagyobb, mint az egyes gondolkozó embereké, kik a diplomata czéhek körén kivül állanak.

Az olvasó könnyebb tájékozása végett legelőbb is egy rövid tömör életrajzi vázlattal vezetjük be ez emlékiratokat.

KATALÓGUS		TARTALOM