SZABADSÁGHARC 1848–1849

1848–49 : A szabadságharc katonáinak egyenruhái (előszó)

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nagy történelmi események után, különösen ha ezek a társadalom szerkezetében alapvetően lényeges változásokat idéztek elő, a történetírás mindig virágzásnak indult.

Ennek előfeltételei nálunk is adva vannak, mert »...a felszabadult magyar nép soha nem tapasztalt érdeklődéssel fordul történelmi multja felé, amelynek feltárásától rengeteg tanulságot, ösztönzést és útmutatást vár jelenlegi küzdelmeiben, gazdaságot, államot, kultúrát és nem utolsósorban önmagát újjáformáló munkájában.«*

A Honvéd Levéltár és Múzeum, rendeltetésének megfelelően, arra törekszik, hogy szorosabbra fűzze népünknek katonai multjával való kapcsolatait, még pedig elsősorban az olyan történelmi eseményekkel összefüggőket, amelyekben a társadalom haladó irányban tört új utakat magának. Így fordult intézetünk figyelme az 1848/49-es korszak felé, amikor a nemzet fegyverrel kezében igyekezett az önkényuralom és a nemzetközi reakció ellen megvédeni 1848 márciusának vivmányait. Függetlenségi harcunk katonai ereje és döntő tényezője az ifjú honvédsereg volt. Ez az új, a népi erőre támaszkodó hadiszervezet, igen mostoha viszonyok között és igen nagy nehézségekkel küzdve – jóllehet sokszor rosszul vezették – hősiességének temérdek példáját adta és nem egyszer bebizonyította győzni tudását is.

Intézetünk tervbe vette, hogy egyébirányú tevékenységén kívül az 1848/49-es honvédsereggel kapcsolatban álló olyan jelenségekre vet fényt, melyeket eddig homály borított, mert a kutatás eddig kevés figyelemben részesítette, vagy éppenséggel teljesen elhanyagolta. Ennek a törekvésnek eredménye ez a mű, első kötete egy három kötetre tervezett sorozatnak. A második kötet a honvédsereg egyéb felszerelését (fegyverzet, felszerelési cikkek, zászlók, érdemrendek stb.) fogja tárgyalni, a harmadik pedig a csapatok fejlődéstörténetét foglalja majd össze hadrendi beosztásuk szerint.

Az osztálytársadalmakban a ruházat legtöbbször az embereknek a termelésben kialakult egymáshoz való viszonyát, osztályhelyzetüket is jelzi. A ruházat társadalmi jelenség, fejlődése és változásai mindig szoros összefüggésben álltak a gazdasági fejlődéssel, a fennálló társadalmi rendszert pedig visszatükrözik.

Ugyanez érvényesült az osztályállamok hadiszervezetének külsőségeiben is. Vezetői és tisztséget viselői, – az elnyomó osztály tagjai – pompázó öltözetükön vagy páncélzatukon mindenféle díszt, jelvényt és rangjelzést hordtak, egyforma öltözet azonban náluk sem alakult ki. Az egyenruha a 17. század elején jelenik meg és fejlődése az állandó hadseregek fejlődésével függ össze.

A színes, díszes és egyöntetű ruházat, mely a katonákat a polgároktól megkülönböztette, – bár kezdetben ugyan ezek viseletére emlékeztetett – nagyban növette a hadsereg tagjainak öntudatát, közösségi szellemét és fegyelmét, a harc forgatagában pedig megkönnyítette az összetartozók gyors felismerését és a kötelékek rendezését.

Könyvünk az 1848/49-es honvédsereg egyenruházatával foglalkozik. Ezt a tárgykört a történeti munkák éppen csak érintik. Ismertetésük sokszor felületes, vagy téves. A könyvek ábrái, a fennmaradt festmények és rajzok sem adnak mindig történetileg hű képet róla.

Reméljük, jó szolgálatot teszünk azzal, hogy a szabadságharc honvédségének ruházatát rendszerbe foglalva és képekkel bőven illusztrálva ismertetjük. A források sok szempontból annyira hézagosak, hogy egyes esetekben a szerző csak közvetett módon, az ismert tények logikus láncolatán át jutott el megállapításaihoz. Ilyen esetekben mindenkor magyarázatot is fűz a kérdéshez.

A műben, – szorgos kutatás eredményeként – sok szám, szín és apró részlet torlódik, ezért a felületes olvasó talán kissé száraznak fogja érezni. Ez azonban a tárgy természetéből következik. A képzőművészet, a dramaturgia és filmművészet mindenesetre értékes adatokat talál benne e korszak hű ábrázolására, de a tárgy iránt fogékony nem szakember is érdeklődéssel olvashatja. Érdeklődésre tarthatnak számot hős elődeink külsejét megjelenítő képmellékletek is.

A katonai nyelvezetnek is megvan a maga sajátossága. Különleges kifejezései a katonai életben nemzedékeken át meghonosodtak, részben még ma is használatosak és nem küszöbölhetjük ki őket egykönnyen. Fokozottabban érvényes ez az egyenruházati szakkifejezésekre. Erre gondoljunk, ha a szövegben nem éppen magyarosan hangzó szóra vagy kifejezési módra bukkanunk.

Azzal az érzéssel bocsátjuk útjára ezt a kiadványunkat, hogy e dicső korszak katonai hagyományainak ápolásával mai népi hadseregünk erkölcsi értékeit növeltük.

A Honvéd Levéltár és Múzeum Parancsnoka.

* Andics Erzsébet : Elnöki székfoglaló a Magyar Történelmi Társulat 1949. március 27-i közgyűlésén (Századok, 82. évf. 1948. 1-4. sz. 17. o.) [vissza]

KATALÓGUS		TARTALOM