SZABADSÁGHARC 1848–1849

Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai (előszó)

1. kötet

A kötet összeállítóinak célja az 1848–49-es szabadságharc egyik magasabb egységének, az I. magyar hadtestnek a bemutatása a belső szolgálati iratok, a parancsnokok jelentései, a felsőbb szervekkel, úgy mint Országos Honvédelmi Bizottmány (a továbbiakban OHB),Hadügyminisztérium stb., és a törvényhatóságokkal, kormánybiztosokkal folytatott levelezés alapján. A hadtestek történetének feldolgozása még jórészt fehér foltja a szabadságharcot feldolgozó gazdag szakirodalomnak, bár több tanulmány már a korábbiakban is érintette ezt a területet, az I. hadtest vonatkozásában pl. Borus Józsefnek a hadtest történetét 1848 december és 1849 február között feldolgozó írása. A jelen kötet összeállítói is több olyan tanulmányt jelentettek meg, amely szervesen kapcsolódik az említett hadtest történetéhez. A feldolgozás támaszkodhat a közelmúltban egyre nagyobb számban megjelent alakulat történetekre is. Az I. hadtestbe beosztott alakulatok közül részben vagy teljesen fel lett dolgozva a 26., a 28., a 43. és a 47. honvédzászlóaljak története.

A kötet összeállítói korábbi kutatásaikra támaszkodva, azért is választották az I. hadtestet, illetve annak kezdeti időszakát, mert annak iratanyaga jórészt fellelhető a Hadtörténelmi Levéltárban, illetve a Magyar Országos Levéltárban a számvevőségi iratok (H 83) és a vegyes iratok (H 147 13. d.) között. Sok támpontot adnak a hadtestre vonatkozóan Irányi Dániel, Szemere Bertalan és Farkassányi Sámuel kormánybiztosoknak az OHB-hoz írt jelentései is. Lényeges információkat tartalmaznak Farkassányi kormánybiztosi iratai, amelyek részben a Magyar Országos Levéltárban (H 105), illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban találhatóak. A tágabb kitekintés érdekében más északkeleti vármegyékben tevékenykedő kormánybiztosok (pl. Boronkay Albert, Jakabfalvay Antal, Szintay János stb.) iratait és hivatalos jelentéseit is felhasználtuk.

A szabadságharc hadtestnek megfelelő magasabb egységei 1848 őszén és telén ad hoc jelleggel alakultak meg az országnak a belső lázadások és külső támadások által veszélyeztetett részein (Bácskában, Bánságban, Dráva mentén, Muraközben, Észak-Erdélyben, Északkelet-Magyarországon). Az alakulástól a fegyverletételig történetük több jól elkülöníthető szakaszra tagolható. Ezek kezdetben a hadtestek elnevezéseiben is tetten érhetők, miután sorszámmal csak februárban látták el azokat. Ezt megelőzően az I. hadtest is különböző neveken szerepelt, illetve 1848 december közepéig azzal nem is rendelkezett. Erre a kezdeti időszakra a „Pulszky-hadtest” elnevezést tartjuk a legkifejezőbbnek. 1848 december közepétől 1849 január közepéig terjedő időszakban több elnevezéssel is szerepel a hadtest. Leggyakrabban a „Felső-magyarországi mozgó hadsereg”, illetve az „északi mozgó hadsereg” néven. Miután a létszámot tekintve csak hadtestről lehet beszélni, ezt használjuk a hadsereg helyett, elnevezésében pedig az „északi mozgó” mellett döntöttünk, elismerve a „Felső-magyarországi mozgó” létjogosultságát is. 1849 január közepétől a februári sorszámozásig a hadtest „felső-tiszai” jelzővel szerepel.

A fent említett nevek utalnak a hadtest történetének belső szakaszaira, de azt teljesen nem fedik le. Nem köthetők az egyes szakaszok a hadtestparancsnokok személyéhez sem. A szakaszhatárokat a hadtestre meghatározó jelleggel bíró katonai események jelölik ki. Így a kezdeti időszakban az 1848. december 11-i budaméri és az 1849. január 4-i kassai vereségek, amelyek után ismételten újjá kellett szervezni a hadtestet. A harmadik elkülöníthető szakasz a kassai vereségtől február elejéig tart, amely időszakban a hadtest továbbra is önállóan tevékenykedett. A következő hónapokban az I. hadtest a fősereg részeként tevékenykedett, amely az egymást váltó fővezérek (Dembinski, Vetter, Görgei), illetve az általuk kezdeményezett ellentámadások által tagolható kisebb korszakokra Buda május 21-i bevételéig. A következő korszakokat a fősereg júniusi Vág-menti sikertelen támadási kísérlete, a Komárom környéki csaták és a Komáromtól Világosig tartó hadmenet képezik. A jelen kötet az 1849. január 4-i kassai vereség másnapjáig dolgozza fel a hadtest történetét, s január 5-ikével zártuk le a közzétett iratokat is.

Az általunk közölt iratok többsége most jelenik meg először nyomtatásban. A kiadott iratok a Barta István által szerkesztett „Kossuth Lajos összes munkái” címu forráskiadvány-sorozat XIII. kötetében; a Hermann Róbert és Pelyach István által összeállított, Szemere Bertalan iratait tartalmazó „Okmánytár”-ban; illetve a szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból Bőhm Jakab által válogatott „Saját kezébe, ott, ahol...” című kötetében jelentek meg.

Az iratokat naptár szerint, kronológikusan a napok sorrendjében közöljük. Miután egy-egy naphoz a legtöbb esetben több irat kapcsolódik, egy-egy napon belül is rendszereztük azokat. Elsőként a főhatóságok (OHB, hadügyminisztérium) által a hadtestparancsnokhoz, illetve más beosztott parancsnokhoz írt utasítások, levelek szerepelnek. Ezeket követik a hadtestparancsnok, illetve beosztott parancsnokok által a fenti főhatóságokhoz írt jelentések; majd a hadtestparancsnok, illetve a hadtestparancsnokság napiparancsai, a beosztott parancsnokoknak, alakulatoknak (honvédzászlóaljak, huszár századok, tüzérség, nemzetőr csapatok, egyéb katonai szervek) írt utasítások, illetve a kormánybiztosoknak, s egyéb polgári hatóságoknak írt levelek. Ezt követően kerül sor a beosztott parancsnokok, alakulatok és egyéb katonai szervek jelentéseinek a bemutatására. A kikülönítésben lévő alakulatok jelentései, mint pl. a 19. honvédzászlóalj, a többi után következnek. Egy-egy naphoz felvettük az OHB-nak és a hadügyminisztériumnak, illetve egyes kormánybiztosoknak (Irányi Dániel, Szemere Bertalan, Boronkay Albert, Szintay János, Almásy Pál, gr. Csáky László, stb.), vármegyei tisztségviselőknek a hadtestet érintő, ahhoz kapcsolódó intézkedéseit és jelentéseit, illetve a főhatóságoktól hozzájuk érkező utasításokat is. Az adott naphoz tartozó iratokat, az ellenfél jelentései zárják, amelyek a másik oldalról világítják meg az északi mozgó hadtest tevékenységét.

Az iratokat a mai helyesírási és központozási szabályoknak megfelelően, de a hangzásalak megtartásával közöljük. Az irat dátumát és keletkezési helyét, a szerzőt és a címzettet a fejlécben közöljük, így az erre vonatkozó adatok a közlésből elmaradnak. Az iratokban alkalmazott rövidítések többségét feloldottuk, a földrajzi neveket, ahol ez nem tért el lényegesen attól, a mai alakjában adtuk meg (pl. Alsó Zsolca, Alsózsolca). A teljes alakban megnevezett szervezeteket egységesen nagybetuvel írtuk. A gyakran előforduló szervezetek nevét a fejlécekben és a jegyzetanyagban betűszóval jelöltük (pl. Országos Honvédelmi Bizottmány helyett OHB). A német nyelvű iratokat eredetiben közöljük, tartalmára a fejlécben, illetve a hadtestparancsnokság által december 19-ike és 26-ika között kiadott utasításoknál az elnöki levelezőkönyv iktatókönyvének tartalmi kivonatára hivatkozunk.

Végül, de nem utolsósorban itt mondunk köszönetet a munkánkat támogató intézmények, így a Heves Megyei Levéltár, az Országos Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársainak. Köszönjük Lenkefi Ferencnek segítségét az iratok összegyűjtésében. Külön köszönetet szeretnénk mondani Hermann Róbert baráti segítségét, aki iratokat bocsátott rendelkezésünkre gyűjtéséből, s aki munkánkhoz hasznos tanácsokkal, információkkal látott el bennünket.

2. kötet

A kötet az 1848–49-es magyar I. hadtest iratait tartalmazza 1849. január 6-tól 1849. február 3-ig. A hadtest még ekkor sem viselt sorszámot, január közepéig továbbra is északi mozgó, illetve felső-magyarországi hadseregként emlegették. Időnként más elnevezések is előfordultak a legfeljebb csak gyenge hadtest erejű „hadseregre”. Január közepétől terjedt el a felső-tiszai elnevezés, ami összefüggésben volt azzal, hogy a hadtest erői zömmel Tokaj környékén helyezkedtek el.

Az 1849. január 4-i kassai vereséget követő nagyjából egy hónap önálló szakaszt jelent a hadtest történetében. Egyrészt ismét újjá kellett szervezni, másrészt február első napjaiban véget ért önálló tevékenysége. Gr. Henryk Dembinski altábornagy január 29-én lett kinevezve a „szolnok-törökszentmiklósi-tiszafüredi és tokajtáji” haderők élére főparancsnoknak. Azonban a „tokajtáji” hadtest feletti közvetlen parancsnokságot csak február 2-ika után vette át, mivel meglehetősen késlekedve ért az erősítésül hozott Kazinczy-hadosztállyal a térségbe. Ettől kezdve a felső-tiszai hadtest is része lett a Tisza mentén összpontosuló magyar főseregnek.

A közel egy hónapos időszakon belül jelentős változás kapcsolódik január 13-hoz, amikor Mészáros Lázár hadügyminisztertől Klapka György ezredes vette át a hadtest parancsnokságát. Az újjászervezés és a hadrafoghatóság előmozdításában ez azonban nem hozott lényeges változást, mivel az új parancsnok a már megkezdett munkálatokat folytatta tovább.

A közölt iratok többsége most jelenik meg először nyomtatásban. A kiadott iratok a Barta István által szerkesztett „Kossuth Lajos összes munkái” című forráskiadvány-sorozat XIV. kötetében; a Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból című műhöz Hermann Róbert és Pelyach István által összeállított és sajtó alá rendezett Okmánytárban; illetve a szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött irataiból Bőhm Jakab által válogatott „Saját kezébe, ott, ahol...” című forráskiadványban jelentek meg.

Az iratokat kronologikusan a napok sorrendjében közöljük. Miután egy-egy naphoz több irat kapcsolódik, egy-egy napon belül is rendeztük azokat. Előre kerültek a hadtestparancsnok és a hadtestparancsnokság jelentései, levelei, rendelkezései. Ezek sorrendjében hierarchikus sorrendet követtünk (Kossuthoz, Országos Honvédelmi Bizottmányhoz, hadügyminisztériumhoz, kormánybiztosokhoz, törvényhatóságokhoz, más önálló parancsnokokhoz, táborkari tisztekhez, dandárparancsnokokhoz, zászlóalj- és századparancsnokokhoz, egyéb katonai hatóságokhoz intézett iratok). A kiadmányokat követik a hadtestparancsnokhoz, illetve hadtestparancsnoksághoz írt jelentések, tudósítások, levelek, amelyeknél szintén követtük az előbb jelzett sorrendet. A hierarchiát indokolt esetekben megtörtük, ha a felsőbb hatóság jelentése vagy rendelkezése egy alacsonyabb szinten keletkezett irat hatására született. A dandárparancsnokok sorrendjét a dandárok (különítmények) főhadiszálláshoz viszonyított elhelyezkedése határozta meg (balszárny – centrum – jobbszárny). A zászlóaljaknál és a huszároknál a sorszámukat vettük alapul. A beadványok után olyan, többnyire kormánybiztosokhoz (Szemere Bertalan, Farkassányi Sámuel, Boronkay Antal, Gencsy László, stb.) írt, vagy általuk írt iratokat is közöltünk, amelyek információkat tartalmaznak a hadtestre vonatkozóan. Az adott naphoz tartozó iratokat több esetben az ellenfél összefoglaló jelentései, illetve lényeges utasításai zárják, amelyek a másik oldalról világítják meg a hadtest helyzetét és tevékenységét.

Az iratokat a mai helyesírási és központozási szabályoknak megfelelően, de a hangzásalak megtartásával közöljük. Az irat dátumát és keletkezési helyét, a szerzőt és a címzettet a fejlécben közöljük, így az erre vonatkozó adatok a közlésből elmaradnak. Az iratokban alkalmazott rövidítések többségét feloldottuk, a földrajzi neveket, ahol ez nem tért el lényegesen attól, a mai alakjában adtuk meg (pl. Alsó Zsolca, Alsózsolca). A teljes alakban megnevezett szervezeteket egységesen nagybetűvel írtuk. A gyakran előforduló szervezetek nevét a fejlécekben és a jegyzetanyagban betűszóval jelöltük (pl. Országos Honvédelmi Bizottmány helyett OHB). A német nyelvű iratokat eredetiben közöljük, megjegyezve, hogy a lengyel parancsnokok német nyelvű jelentései tele vannak a tükörfordításból adódó, a német nyelvtől idegen fordulatokkal és kifejezésekkel, rosszul alkalmazott igekötőkkel.

Végül, de nem utolsósorban itt mondunk köszönetet a munkánkat támogató intézmények, így a Heves Megyei Levéltár, az Országos Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár munkatársainak.

KATALÓGUS		TARTALOM