SZABADSÁGHARC 1848–1849

Az 1848–49-iki szabadságharcz alatti események Vizaknán (előszó)

Kegyes Olvasó!

Valamint országok, népek és nemzetek életében: ugy egyes város és lakosai életében is vannak események, melyek reájok nézve emlékezetesek.

Ilyeneknek mondhatjuk az 1848—49-ki szabadságharcz alatti eseményeket, melyek Vizakna városa történetében is sok tekintetben nagy nyomot hagytak; — melyeknek e szerény emlék-könyvbei összeirására legszentebb czél — és több fontos ok inditott.

Inditott 1-ször) az, hogy ezen szerény emlék-könyv által az utókornak azon események megőrizve legyenek. „De facili memoria labitur hominum, quod non servat lucida series literarum! . . .

De 2-szor) inditott, ösztönzött az is, hogy a késő nemzedéknek hasonló esetekben — mitől nemzetünk sz. Istene őrizzen meg, hogy még előforduljanak! — tanuságteljes emlékeket adhassak át, intve Publius Syrussal: „A mult a jövőre nézve legyen okulás;— —mivel az együtt élö nemetek sorsa olyan mint, a sok gyermekü szülőké: összekoczczanásuknak kibékülés, vagy közös romlás a vége!” . . .

3-szor) Inditott az is, hogy azon időből városunk némely derék egyénei hálátlan feledésbe ne engedtessenek. — Azon viszontagságteljes években voltak városunknak olyan egyénei, kik valóban megérdemlik a nyilvános elismerést, mert ők sok nehézségekkel küzdve oly példás kitartást s önfeláldozást tanusitottak Vizakna megmentésében, ami más helyeken azon időben alig, vagy csak ritkán fordult elő! . . .

Legkivált pedig, kedves Olvasóm! az inditott az 1848—49-ik évben Vizaknán történt eseményeknek összeirására, hogy ezeknek kinyomtatási költségei fedezése után fennmaradó összegből, az 1849. febr. 4-ki vizaknai nevezetes csatában, az iganiczi és osztrolenkai hős lengyel bajnok, a magyar szabadságharcz legnépszerübb és legtiszteltebb tábornoka: Bem József táborából elvérzett honvédek közös sirjához felállitott emlék fenntartási alapját létrehozhassam! ! !

Bár ezen szerény füzetkében a czimnek megfelelőleg csak a Vizaknát érdeklő eseményekre kellett volna kiterjeszkednem, de soknak könnyebb megérthetése és felvilágositása szempontjából, némely átalános — vagy egyes helységeket illető eseményeket érintetlen nem hagyhattam.

Van egyes kép szerény müvemben, mely igen szomoru visszapillantásnak mondható a multakba; a mely némelyeket tán kellemetlenül érintend: de azt senki tőlem rosz néven ne vegye, hogy felhoztam, mivel egy történetirónak részrehajlatlannak kell lenni! . . . aztán ne jegyezze-e fel azért Klio azt, mert valami szomoru vagy valakit fájdalmasan érintő!? . . .

Soraimban részrehajlás, párttöredékesség vagy szenvedély nem vezetett, hanem a tiszta valónak leirása.

Némely eseteket, a miket tán el kellett volna hallgatnom: azért nem hallgattam el, mert épen ezek világositják fel sok dolog rugóját; épen ezek adják a tisztelt olvasó kezébe több esemény megértési kulcsát!

Sok nehézség- és áldozatba került szerény müvem összeállitása, részint az adatok elszórtsága, és bajosan hozzáférhetősége; részint elmémet és időmet sokfelé szétforgácsoló elfoglaltatásom; részint pedig oly akadályok miatt is, a mire oroszhoni Sz.-Péterváron igen, de hogy Magyarország királyhágón inneni részében levő Vizaknán találjak, nem számitottam! . . .

Miért a római hires szónok, jeles államférfi M. T. Ciceróval elmondhatom: „Edidi, quac potui, non ut volui sed ut me temporis augustiae coegerunt!” . . .

E mü ha nem egész olyan is, milyent a mai történet és más tudományi irodalom megkiván; ha a benne felhozottak nagyobbrészt töredékek is: de mégis hézagot és hiányt pótol , mert Vizaknáról más ilyent sem irt; ösztönül és alapul szolgál a tovább kutatásokra, a város ezen nevezetes évekbeli története tökéletesebb összeirására.

Ha valahol egyes eset van, a mit az adatok hiánya miatt tán egész tiszta szinben fel nem tüntethettem volna előtted, kedves olvasóm! ezt ne az én hibámul ródd fet, hanem azénak, aki a honi lapjainkbani oly sokszori kéréseim daczára is szives nem volt a kezénél levő adatokat — tekintve a szent czélt — igénytelenségemmel közölni.

Azonban e szerény füzetkémben leirtakat a helyi lakosok kikérdezése, az események folyamában közvetlenül résztvettek, de most más helyt tartózkodók — hitelt érdemlő előadása, és irott kutfők után a lehetőleg a legnagyobb történeti hüséggel irtam össze, lelki szemeim előtt lebegvén azon magasztos czél is: hogy a városunkban 1848—49-ik évben történtek tekintetében ezen szerény füzetkét az utókornak, mint hiteles okmányt hagyhassam hátra.

Irott kutfőim voltak következők:

I. Vizakna városa levéltárában levő okmányok 1848—1849-ik évekből.
II. Vizakna városa jegyzőkönyvei.
III. Erdély története 1848—49-ben. Irta : Kőváry László. Pest, 1861.
IV. Kőváry és gr. Eszterházy K. okmányok az 1848—49-ki erdélyi eseményekhez.
V. Margyarország Krónikája az 1848—49. évi forradalom idejéről. Irta: Szeremley Samu. Pest, 1867.
VI. Aradi fogságain alatt irt adatok az 1848—49 évi szabadságharcz, különösen az erdélyi havasai ellen vezetett hadjáratról. Irta: Kászonimpérfalvi Csutak Kálmán, honvédezredes. Pest, 1868.
VII. Bem erdélyi hadjárata 1848—49-ben. Irta : Czetz János tábornok. az erdélyi hadsereg volt táborkari főnöke. Pest, 1868.
VIII. Bauer őrnagy Bem tábornok, főhadsegédének hagyományai 1848 és 1849-ből. Pest, 1870.
IX. Szabadságharczunk történetélhez visszaemlékezések 1848—1849-re. Irta : Jakab Elek Pest, 1880.
X. A vizaknai csata 1849 évi febr. 4-én. Irta : Csutak Kálmán 1880. (kézirat Konstantinápolyból.)
XI. Huszár Ferencz „Honvéd-Naplója.”
XII. Erdélyi, Kolozsvári Híradó 1848—1849.
XIII. Der Siebenbürger Bote, 1848.
XIV. Simonyi Géza aranyos-maróthi kir. ügyész, székesfehérvári Herendy Vilmos s több mások levélbeni tudósitásai; nem különben
XV. Descrisu Faptilor din anu 1848—1849 care sau intimplatu in orasiu Ocna. Prin Joanu Moldovanu, odate capitanu gardi nat. romane, funosu orasului, si acum hutmanu in pensione, si oeconom orasului (kézirat.)

Vizaknán, aug. 1-én 1880.

A szerző.

KATALÓGUS		TARTALOM