SZABADSÁGHARC 1848–1849

EGRESSY : Emlékeim az 1848–49-dik évi szabadságharcz idejéből (előszó)

Fényes perczei a fellengző ifjukornak, midőn ébredő napunk tűzsugárai borutlan egünk végtelenségébe röpitik édes ábrándjainkat, boldogitó reményeinket: visszahozhatlanok vagytok-e azért, mert elmultatok s mert az élet viharai vonultak át rajtatok?! . . . pályátok abban találja-e czélját, hogy a m u l t n a k maradjatok ?. . .

Emlékezetünk szivárványa, mely életfolyamunk páráiból emelkedik, azt bizonyitja, hogy a Nagyintézőnek tengereket alkotó csöppjeivel v é g t e l e n czélja van . . .

Nem engedhettem megsemmisülni az é r z é s e k e t és e m l é k e k e t, mint alkatrészeit amaz eseményeknek, melyek hazai történelmünk l e g d i c s ő b b korszakát jelölik, s kihatnak a magyar nemzet ö r ö k é l e t é r e.

Saját meggyőződésemet követve, lehetek talán elfogult: mert hiszen melyik jóérzésű magyar ember nem az, ki szabadságharczunkat átélte, s a ki nem zárkózhatott el az események hatása elől, melyeknek közvetlen részese volt! . . .

Ámde, küzdelmeink óta, negyvenöt érvel edzett lelkinyugalommal mondhatom, hogy tollamat minden mellékérdeken felülemelkedett, független, tiszta honfiui érzés vezérelte, s az a h a m i s i t a t l a n k ö z h a n g u l a t, mely azidőben minden igaz honvédbajtársam keblét áthatotta. Ennek óhajtok csupán hű tolmácsa, őszinte visszhangja lenni az ü g y s z o l g á l a t á b a n, melynek ezúttal „EMLÉKEIM”-mel adózom.

Budapest, 1893. juliushó 22.

Egressy Ákos

KATALÓGUS		TARTALOM