SZABADSÁGHARC 1848–1849

„Fényesebb a láncnál a kard...” (előszó)

A megmaradásáért évszázadokon keresztül élethalál-harcot vívó Magyarország a XIX. század első felére képessé vált arra, hogy megkísérelje a felzárkózást a fejlett Európához. Az 1848-as tavasz elhozta a lehetőséget, hogy a nemzet, az Európán végigsöprő forradalmakhoz kapcsolódva, a magyar liberalizmus vezetésével, átalakítsa társadalmi és gazdasági rendjét és a felzárkózás üteme felgyorsuljon. Megalakulhatott az első önálló, a népképviseleti alapon újonnan választott országgyűlésnek felelős magyar kormány. Lázas törvényhozói munka számolta fel a feudalizmus maradványait, megkezdődött a modern Magyarország megteremtése.

Ez a békésen induló, széles nemzeti összefogáson alapuló kísérlet, úgy tűnt, 1848 őszére lehetetlenné válik, mivel az Osztrák Birodalom vezetése, a magyar érdekek ellenében, a neoabszolutizmus eszközeivel képzelte el a modernizálást. A magyar alkotmány alapját képező törvények visszavételének követelésével fegyveres harcot kényszerített az országra, s a Magyar Királyság területén élő nemzetiségek nagy részét szembe fordította a polgári fejlődés lehetőségeit kereső forradalommal.

Az ország fegyvert ragadott, ha nem volt, szerzett, ha azt sem lehetett, gyártott magának. Felállított, megszervezett, felszerelt, felfegyverzett és kiképzett egy hadsereget, amely képes volt helyt állni Európa egyik legnagyobb haderejével, a császári-királyi hadsereggel szemben mindaddig, míg egy még hatalmasabb hadsereg, az orosz cár hadereje tört az országra, s reménytelen helyzetében is hónapokig folytatta harcát.

Az 1848–49-es magyar szabadságharcot vérbe fojtották. 1848–49 mégis a magyar polgári átalakulás történetének legfontosabb időszaka volt. A forradalmi emigráció világszerte nagy rokonszenvet ébresztett a magyar törekvések iránt a polgári társadalmakban, katonái pedig számos, a polgári haladásért vívott harcban kitüntették magukat.

1867-re a sorozatos katonai vereségeket elszenvedett Osztrák Birodalom vezetése belátta, hogy Magyarország érdekeinek figyelmen kívül hagyásával nem képes nagyhatalmi szerepét betölteni. A magyar politikusok nagy része ugyanakkor lemondott a teljes függetlenségre való törekvésről, megköttetett a történelmi kompromisszum, megszületett az új, dualista szerkezetű állam, amely a lehetőségeket figyelembe véve a legmegfelelőbb kereteket nyújtotta a térség népeinek polgári fejlődéséhez.

Lugosi József ezredes
a Hadtörténeti Múzeum igazgatója

KATALÓGUS		TARTALOM