SZABADSÁGHARC 1848–1849
HAMARY : Komáromi napok 1849-ben, Klapka György honvédtábornok alatt (bevezető)
Az elviharzott 1848—49-dik évek örökre emlékezetes nagy napjaiból, véres küzdelmeiből irunk le egy részletet, a legfontosabbak egyikét, melyet Komárom várőrsége élt át, s kitörölhetlen betükkel vésett be magatartásával, fegyverével a történelem lapjaira Klapka György honvédtábornok vezérlete alatt 1849-ik évben.
Ez irat egyszerü — de hü — emlékezés akar lenni ama nagy időkre, távol minden igénytől.
Hogy a magyar haza miért és miként sodortatott az óriás küzdelmekbe, arról nem szólunk, eléggé tudva van az; bár még is oly sokszor érte és éri a kiméletlen kárhoztatás, az elismerő helyeslés gyöngéd hangjai mellett!
Lázadást, törvényszegést, forradalmat vetnek szemünkre gyakran.
De hát mi is az a soktól annyira kárhoztatott forradalom?
„A jogosult eszmék erőszakos érvényesülése erőszakos elnyomás ellenében.
Jogosultsága minden forradalomnak csak az előrehaladásban rejlik s fogalmával ellentétben áll a hátramenés. Forradalom ott lehet, hol a modern eszmék sápadt ellenségei bilincsbe verték a kor alkotó kezeit, ráültek a teremtő szellemre, s a hagyományok penészét ápolják a népek testén. Itt kitör az eszme erőszakosan s lerázza a természetellenes nyügöket.” Ezt a „Pesti Napló” mondja 1868. julius 2-ki számában „Bécsi dolgok” rovat alatt, s neki igaza van, mit minden kifogás nélkül elfogadhatunk.
Ha tehát forradalmat vetnek szemünkre : fölemelt fővel bátran kérdhetjük, nem volt-e jogosult forradalmunk?
Vagy ha vádolnak és kárhoztatnak érte: ismét nyugodt, tiszta lélekkel kérdhetjük: ki volt oka, vagy kik voltak okai? Kit vagy kiket illethet a vád, a kárhoztatás?
De hagyjuk e kérdéseket! A történeti igazságot ugy sem lehet semmiféle vitatkozással, semmiféle csürés-csavarással elhomályositani.
Mi célunkhoz képest szóljunk csak az emlitett időről, s lássuk mint küzdött Komárom várőrsége — a honvédsereg — Klapka vezérlete alatt, a magyar haza elévülhetlen jogai- s a legujabb kor szép eszméiért!
Jelen mű érdeke némi fokozódást nyerhet az által, hogy a ki irta, maga is a küzdők közt volt s ágyui mellett kardját sem hagyta pihenni.
Iratunkban, a tárgylagosságot tartjuk leginkább szem előtt, azért legfőbb gonddal arra törekvénk, hogy a kormánybiztosi, várkormányi és hadseregparancsnoki hivatalos hirdetéseket, jelentéseket, tudósitásokat stb., — melyek az események leghivebb tükrei — egész terjedelmükben, hiven, közvetlenül az első forrásból meritve, időrendben közölhessük.
A szabadsajtó működését is jelezzük, mely a „Komáromi lapok”-ban elismerést érdemlő buzgalommal ragyogtatá hatalmát még akkor is, midőn már a haza napja „szülötte bünein” leszállt s leigázott földén mindenütt az ellenséges hadak — tartózkodás nélkül — száguldozhatának.
Igy véljük minél tisztább világitásban az 1849-ki komáromi napokat most — 20 csodás év után — bemutathatni!
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |