SZABADSÁGHARC 1848–1849

Vissza

HAMVAY : Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből (előszó)

 

Előszó az első kiadáshoz.

 

Az idén száz esztendeje gazdag termése volt a magyar földnek: Damjanich Jánost adta nekünk a Mindenható végtelen kegyelme.

Száz esztendő mulott el azóta s ebből a százból már ötvenöt éve csendes ember a hős; elcsendesült a harci zajjal, mely életeleme volt. Befejezve küldetését a földön, visszaszállt a Mindenségbe, legendákat hagyván nékünk örökségül, melyeket, e rövid félszázad alatt, hej, de beboritott a feledés moha!...

Félszázad mindössze s nincs ki rágondolna süppedő sirjára a hősnek. Szentelt föld nem akad néki nyugvó helyül nagy Magyarországban?... Rohan a nemzet és hátra nem tekint. Pedig a multon épül a jövő. S a mely nép nem becsüli meg multját, meg nem érdemli a jövőt!

De, bár száz éve annak, hogy megszületett, ötvenöt éve, hagy fölmagasztaltatott, még nem késő a szunnyadó lángnak föllobognia. De ideje!...

Legyen hát e könyv, dicső életének első igaz története, táplálója a kegyelet lángjának. Olvassa a nemzet azzal a szeretettel a hős iránt, a mellyel én azt minden erőmből, minden tehetségemből megirtam. Mert igyekeztem fölkutatni minden rejteket e drága igaz gyöngyökért, melyeket itt összefüztem. És, mondhatom, ritka becses, soha nem ismert s nem is sejtett példány is akad közte egynéhány. Igy a hősnek nejéhez intézett levelei, melyekből a nyilvánosság elé tartozó részeket Damjanich magasztos özvegyének egyenes följogositásával közlöm. E leveleknek más részei még most nem tartoznak a nyilvánosság elé; azonban sajtó alá rendezve készen várják azt az időt, a mikor a magyar közönség gyönyörüségére, utra kelhetnek.

A mit azonban már most nyujtok, az is hiánytalan egész, mert a levelek itt nem közlött részeinek történeti magvát is földolgoztam e könyvemben. Igyekeztem minden oldalról nappali világosságot vetiteni Damjanich alakjára s ezért kiterjeszkedtem életének minden legcsekélyebb jelentőségü mozzanatára. S ha munkám mégis valahol hiányos maradt, nem lelkesedésemen, vagy szorgalmamon mulott. Szolgáljon ezért mentségemül emberi gyarlóságom.

Mindenesetre boldog vagyok a tudatban, hogy megírva kimeritő életrajzát, az első szerény emléket emelhettem az irodalomban Damjanichnak. Akad talán utánam, a ki a megkezdett csapáson jobban és szebben meg fogja azt teremteni. Adja az Isten! Nemes lesz a verseny, mert igazabb szívvel senki sem fogja annak odanyujtani az elismerés koszoruját, mint a milyennel azt én tenni kivánom.

Budapest, 1904 április havában.

Hamvay Ödön.

 

Előszó a második kiadáshoz.

 

Nem is egészen öt esztendeje, hogy ez a könyv megjelent s a hazafias kegyelet örvendetes bizonyítéka, hogy az első kiadás tekintélyes ezrei helyet találtak az olvasóközönség könyvespolcain.

Most, hogy a hősök-hőse életrajzának második kiadását utjára bocsájtom, ujjat nem tehetek hozzá; hisz annak idején minden hozzáférhető forrást kiaknáztam.

Damjanich költői szárnyalásu, magasztos levelei is nyomtatásban várják azt az időt, a mikor uj fényt derithetnek a hősök-hősének már-már mithoszi alakjára.

Görgey vitás levele dolgában, melyről Damjanich határozottan azt állitja, hogy Damjanich kézhez vette, Görgey meg tagadja, hogy azt megirta, világosságot deritenem még nem sikerült: a közös hadügyminisztérium ügyrendje egyelőre lehetetlenné teszi, hogy a szabadságharci okmányok között kutatni lehessen. De remélem, hogy e döntő bizonyíték ügyét nemsokára mégis tisztázni tudom.

Még csak annyit emlitek, hogy könyvemet megjelenése után a Ferenc József tudományegyetem dicsérettel fogadta el doktori tanulmány gyanánt. A nagyközönség érdeklődése mellett némileg megnyugtatott ez a körülmény, hogy szép feladatomat annyira, a mennyire sikerült megoldanom.

Budapest, 1909 április havában.

Hamvay Odön.

 

Katalógus Hamvay : Damjanich János élete története... Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza 1848-1849