SZABADSÁGHARC 1848–1849

HERMANN : A csornai ütközet története és okmánytára (bevezető)

1849. június 17-én az itáliai cs. kir. hadsereg milánói főhadiszállására futár érkezett a magyarországi hadsereg főparancsnokságától. A fővezér, a 81. életévében járó Josef Radetzky gróf tábornagy kíváncsian várta a magyarországi híreket, hiszen tudta, hogy az ottani cs. kir. erők parancsnokságát néhány hete korábbi beosztottja, Haynau táborszernagy vette át. „Olyan, mint a borotva; használat után vissza kell tenni a tokjába” – szokta róla mondogatni, de ezúttal úgy vélte, Magyarországon erre a borotvára van szükség. A küldeményt szokás szerint először Heinrich Hess lovag altábornagy, az itáliai hadsereg vezérkari főnöke nézte át. A legfontosabb küldemény Haynau június 11-én kelt jelentése volt, amelyben beszámolt a cs. kir. hadsereg elhelyezéséről és terveiről. Hess maga elé tette Magyarország térképét, úgy elemezte a jelentésben foglaltakat. Amikor azt olvasta, hogy a Franz Wyss vezette, Szerdahelynél állomásozó dandárt 8-án Kapuvárra és Csornára tolták előre, vörös tintával írta a jelentés üresen maradt hasábjára: „Igen nagy hiba volt – ennek a dandárnak a Rábca mögött, a Szentjánosról Sárkányra vezető út fedezetére, s ezáltal az elővéd jobbszárnyának biztosítására kellene felállíttatnia, szükség esetén a Pozsony felé történő visszavonulással – mivel a 3. hadtest már Sopronnál s egy dandárral Szentmiklósnál áll, ami elegendő volt ezen út fedezésére, ha már mindenképpen el akarják állni.” (106. irat.)

Kilenc nap múlva, június 26-án aztán kiderült, milyen igaza volt. Haynau aznap érkezett, június 21-i beszámolója kezdetén szomorúan olvashatta: „Június 13-án a Kapuvárra és Csornára előretolt Wyss-dandárból az utóbbi helységben álló fél dandárt egy messze túlnyomó, több oszlopban sok löveggel előnyomuló ellenség megtámadta, egyidejűleg megkerülte, s kemény védekezés után, amelyet sajnos sem a Wyss-dandár Kapuváron álló másik fele, sem a Szentmiklósról Vitnyédig előretolt Collery-dandár nem támogatott, visszanyomta. Wyss tábornok ezen ütközetben elesett; – hasonlóképpen sirathatjuk több tiszt és a Császár-dzsidások kb. 80 emberének elestét, akik a gyalogság visszavonulását fedezendő, dicsteli vitézséggel vívtak.” Hess csak annyit jegyzett e passzus mellé: „Ami előre látható volt, s elkerülhető lett volna”. (173. irat.)

Az 1849 nyári hadjárat története igazán nem bővelkedik magyar sikerekben. A több, mint kétszeres túlerőben lévő osztrák és orosz intervenciós csapatokkal szemben a magyar hadseregnek ritkán volt esélye a sikerre. Pedig ez a hadsereg akkorra vált igazán komoly, gyakorlott fegyveres erővé. Míg a téli hadjárat folyamán a feleakkora cs. kir. csapatok nem egyszer kergettek szét alig néhány óra leforgása alatt többezres magyar seregeket, a tavaszi és a nyári hadjáratban a honvédek már megmutatták, hogy egyenlő ellenfelei a harcedzett osztrák ármádiának. Ennek egyik legszebb példája volt az 1849. június 13-án Csornánál vívott ütközet. Kötetünkkel az ütközet hőseinek emléke előtt kívánunk tisztelegni.

A csornai ütközet története eddig sem volt ismeretlen a kutatók és a nagyközönség előtt. Először Wilhelm Ramming ezredes, Haynau vezérkari főnöke írta meg, a cs. kir., illetve a magyar fősereg iratanyaga alapján. Meglehetősen röviden foglalkozott a történtekkel Klapka György vezérőrnagy emlékiratainak első változatában. Lényegében e két forrás alapján foglalták össze a történteket az elkövetkező évtizedekben a szabadságharc történetírói. Főleg az egyes résztvevő cs. kir. alakulatok összefoglaló jelentéseire, illetve Ramming munkájára támaszkodtak az osztrák ezredtörténetek írói. Egy szemtanúi beszámoló alapján foglalta össze a történteket Pápa város monográfiájában Kiss Ernő. Minden kritika nélkül hasznosította a rendelkezésre álló helytörténeti adalékokat Sandy Dezső kétrészes újságcikke. Érdekes adalékokkal szolgál Thier László önálló kiadványa. A Hadtörténelmi Levéltárban levő magyar és másolatban meglévő osztrák hadijelentéseket Markó Árpád és Balázs József 1960-ban megjelent tanulmánya hasznosította. Az ütközet egyik szomorú következményével, Bősárkány 1849. június 21-i felgyújtásával előbb Smidt Lajos rövid közleménye, majd Nagy István igen alapos tanulmánya foglalkozott. Gazdag helytörténeti anyagot, illetve korábban nem használt sajtótudósításokat dolgozott fel Király Iván önálló kiadványában. Huszár János a Hadtörténelmi Levéltár anyaga alapján Kmety egész dunántúli hadjáratát feldolgozta; a csornai ütközet leírásánál Kmety hadijelentését és Kiss Ernő munkáját forgatta. Az ütközet előzményeivel, Kmety felvonulásával kapcsolatban igen hasznos anyagot közölt Andrássy Antal, aki egyben átfogó pályaképet is adott Kmetyről. Az újabb hadtörténeti összefoglalók főleg az eddigi irodalom alapján ismertetik az ütközet történetét.

Jelen kötetünk első része a Kmety-hadosztály és a Wyss-dandár felvonulására vonatkozó valamennyi jelentést, illetve a két fél vezérkarának a felvonulással kapcsolatos utasításait tartalmazza. Közöljük az ütközetre vonatkozó valamennyi ismert hadijelentést, valamint a kitüntetési előterjesztéseket és veszteséglistákat. Terjedelmi korlátok miatt el kellett tekintenünk a Kmety-hadosztály alárendeltségére vonatkozó, Görgei Artúr és Klapka György vezérőrnagy, valamint Bayer József ezredes közötti, a csornai ütközet kapcsán történt levélváltás közlésétől, miként a csornai ütközetet követő osztrák felelősségkeresésre, illetve a Bősárkány pusztulására vonatkozó, eleddig részben ismeretlen iratanyag közzétételétől is. Szintén terjedelmi korlátok miatt döntöttünk úgy, hogy az Andrássy Antal által korábban közzétett iratanyagból csak a Vas és Sopron megyei híreket tartalmazó hírszerzői jelentéseket, valamint a német nyelvű iratokat közöljük újra: ennek az anyagnak egy része ugyanis már eddig sem volt ismeretlen az olvasóközönség előtt. A Magyar Országos Levéltárban lévő Kmety-iratok egy részét, Török Lehel nyugalmazott tanár és Dobai András levéltáros fordításában Andrássy Antal 1981-ben jelentette meg. A közlés azonban nem volt teljes, a német fordításokban pedig gyakori volt a katonai terminológiában való tájékozatlanságból fakadó félrefordítás. A többi közölt irat egy részét, a Kmety és a VII. hadtest, illetve Klapka György közötti levélváltás darabjait, e sorok írója adta közre a Győr 1848–49-es hadtörténetét bemutató forráskiadványban, illetve Bőhm Jakab és Farkas Gyöngyi a szabadságharc katonai iratanyagából válogató kötetében. Néhány más irat a Kmety dunántúli hadjáratáról, illetve a csornai ütközetről korábban megjelent tanulmányokban olvasható.

A kötet másik fő részét az ütközetre vonatkozó naplók és visszaemlékezések alkotják. Magyar részről – érthető módon – több visszaemlékezés, mint hadijelentés maradt fenn a történtekről. Ezek egy részét Király Iván és Huszár János tanulmányai már használták, de kutatásaink során jó néhány kéziratban lévő visszaemlékezésre is bukkantunk. Nem közöltük viszont azokat a visszaemlékezéseket, amelyek nem szemtanúi beszámolókon alapulnak.

KATALÓGUS		TARTALOM