Az 1848–49. évi szabadságharc tábornokainak több mint egyharmada hagyott hátra emlékiratokat. A szerzők – bár tisztában voltak önnön szerepük fontosságával – némi köteles szerénységet mutattak memoárjaik írásánál. Nem restellték bevallani egyes hibáikat, hogy a többiről annál mélyebben hallgassanak. Egyetlen kivételt találunk a tollforgatáshoz folyamorló hadfiak között: Perczel Mórt. Az ő emlékirataiban nyoma sincs bárminő önkritikának. Részletes kidolgozásukban talán ezért sem jutott tovább soha 1848 őszénél. Ez időszaki működésének előbb az első „Első hadjáratom” címet adta, majd – Julius Caesar után, egyes szám harmadik személyben a „Perczel Mór első és pedig honmentő hadjárata” címmel látta el. Ez a sok kitérővel teli fejezet tartalmazza Perczel hadi tetteinek krónikáját a pákozdi csatától az ozorai diadalon át az 1848 őszi zalai hadműveletekig. Az első két eseménysorozatban Perczel viszonylag csekély szerepet játszott. Muraközi hadjáratát viszont valóban egyedeül vezette. Itt mutatkoztak meg először hadvezéri képességei és hibái is. Ezért érdemli meg, hogy a főszereplő által adott címmel tárgyaljuk történetét.