Az 1848 /19-es szabadságharc Aradon kivégzett tábornokai közül mindegyiküket valamilyen személyes viszony is kapcsolta Magyarország ügyéhez. A sok idegen nevű katona egy részét a születés, más részét a házasság kötötte Magyarországhoz. Igaz, hogy 1848–49 előtt többségük magyarországi kiegészítésű alakulatokban szolgált, ám ez a kötődés több tucat más tiszt esetében nem volt olyan erős, hogy 1848 őszén vagy 1848–49 fordulóján a magyar oldalon tarthatta volna az illetőket. Az 1849. október 6-án Aradon akasztófán kivégzett vértanúk közül az első, Poeltenberg Érnő (vagy helyesebben: Ernst Poelt Ritter von Poeltenberg) Bécsben született, felesége lengyel volt, s mind vele, mind apjával nagyobb részt franciául levelezett. Magyarul csak keveset tudott, s amikor ezredét Magyarországra vezényelték, minden módon igyekezett elérni, hogy átvezényeljék az itáliai hadszíntérre. Poeltenberghez nem volt kegyes a sors. Ha 1848 augusztusában sikerül magát áthelyeztetnie Itáliába, ma talán a cs. kir. hadsereg egyik bátor lovastisztjeként emlékeznének rá a Lajtán túl. Tetteit talán litográfiák örökítenék meg, s valamelyik lovasezred története hosszan ecsetelné a piemonti hadsereggel vívott harcokban tanúsított hősiességét. 1848 őszén majdnem eltávolították a magyar hadseregből, mert izgatott a magyar-osztrák határ átlépése ellen. Mégis maradt, s nem élt a betegszabadság vagy a szabadságolás lehetőségével. Életrajzunk a miértre is keresi a választ.

Hadtestparancsnoka, majd fővezére, Görgei emlékirataiban mindenütt nagy tisztelettel nyilatkozott Poeltenbergről. Poeltenberg 1848–49-ben megmutatta: nem csupán vitéz huszártiszt, aki képes káromkodva két század huszárral átvágni magát egy nehézlovas ezreden, hanem olyan katona, aki a csatatéren szerzett tapasztalatai és természetes katonai tehetségei révén el tud vezetni egy ezredet, egy dandárt, egy hadosztályt és egy hadtestet is. S bebizonyította azt is: a halálig hűséges tud maradni egy olyan ügyhöz, amelyért saját akarata ellenére kényszerült harcolni, s amit egy évvel korábban még messze nem érzett magáénak..

Életrajzunk a korabeli levéltári anyag, a visszaemlékezések és a történeti irodalom felhasználásával mutatja be a hős huszártábornok életpályáját a születéstől a vértanúhalálig.