Nincs a magyar történelemnek még egy olyan korszaka, amelynek irodalma olyan gazdag lenne, mint az 1848–1849-es szabadságharcé. E mű szintén e nagyszerű időszakoknak és veszprémi hőseinek állít emléket. Úgy érzem, hazafiúi kötelességemnek tettem eleget azzal, hogy mind a jelen veszprémi polgárai, mind városunk későbbi évtizedei számára megörökítettem az itt eltemetett szabadságharcosok síremlékét.

Az első, orvosi vonatkozású honvéd síremlékeket még 1978 telén kezdtem feltérképezni, és fotón megörökíteni. A megtalált sírok gondozására és halottak napján virággal koszorúzására a Megyei Kórház, és a volt Gyermekkórház egy-egy osztályának dolgozóját kértem fel. Ezt mindmáig becsülettel meg is teszik! Dr. Cseresnyés Sándor és Révész Vince sírhelyének helyrehozattatására a Magyar Demokrata Fórum két aktív tagját kértem fel. Közbenjárásukra a Temetkezési Vállalat betonkoszorúval látta el a két sírhantot.

A rendszerváltás óta – március 15-én – városunk önkormányzata, valamint a politikai pártok képviselői nemzeti szalagos virágkoszorú elhelyezésével tisztelegnek a hősök sírjai előtt. Halottak napján pedig a hősi emlékművek egy részénél virággal és gyertyagyújtással tiszteleg fiatalságunk. Fontos lenne, hogy a ma még meglévő síremlékek ereklyeként megmaradjanak az utókornak és azokat elsősorban a városi iskolák fiataljai gondoznák.

A kötet Függelékében olyan 1848–49-es dokumentumokat közlök, amelyek közelebb hozzák 1848–49 hétköznapjait, ugyanakkor a mai veszprémiek a névsorokban rátalálhatnak őseikre, s így megérezhetik a történelem folytonosságának érzelmét.

Veszprém, 1999. augusztus

H. Gy.