SZABADSÁGHARC 1848–1849

KARSA : Szabadságharcos napló (előszó)

Egy húsz év körüli fiatalember jelentkezett Kassán a katonai sorozóbizottság előtt 1848. augusztus 26-án. A hadfogadó orvos valószínűleg szánakozva tekintett az önkéntes alacsony, vézna termetére, ám, hogy amúgy egészségesnek találta, mégis csak kimondta az alkalmas-t.

Most már csak a hadírnoknak kellett felvennie az adatokat: Karsa Ferenc, 21 éves, zsujtai, Abaúj vármegyei születésű, református, nőtlen, jogot végzett, ügyvédi vizsga előtt álló jurátus; s hősünk legott katona – vagy ahogy a megnevezés akkor kezdett országosan elterjedni – honvéd lett.

Ezzel máris kezdetét vette a nagy kaland, egy epizód abból, amit úgy hívunk, hogy 1848/49-es szabadságharc. Egy szűk év, Karsa Ferenc honvéd életének története, melynek eseményeit korabeli naplójegyzetei alapján az 1850-es évek elején sodró lendületű írásban foglalta össze önmaga számára.

A Tisztelt Olvasó e visszaemlékezést tartja most a kezében. Egy olyan írást, amely sok szempontból páratlan a maga nemében. Elsősorban realizmusát, valósághűségét tekintve tűnik ki a szabadságharc viszonylag jelentős emlékirat-irodalmából; az átélt események és azok szereplőinek igazsághű, szépítés és elfogultság nélküli ábrázolásával.

Különösen érvényes ez a visszaemlékezés első, 1849. május közepéig terjedő szakaszára. A „történelem alulnézetben” időszakára, amikor a 20. honvédzászlóalj önkéntese, illetve altisztje a hosszú keserves menetelésekről, csaták vad kézitusáiról, nélkülözésekről és örömökről szól. Szinte úgy érezzük, mintha mi is részesei lennénk ezeknek.

Nem kevésbé érdektelen Karsa honvéd hadnagyságának története sem. Görgey tábornok törzsének parancsőrtisztjeként ugyanis immár nem csupán saját további személyes élményeit mesélheti el, de [sic!]

Elbeszélése folyamán a szerző végig megőrzi korrektségét. Az általa megélt eseményeket szigorúan elválasztja a csupán hallomásból ismertektől, csakúgy, mint azok általa történő magyarázatától és értékelésétől.

A Kassán vívott ütközetekről, vagy például Kossuthról, Dembinszkyről, Görgeyről, s a szabadságharc számos momentumáról Karsának ugyanis határozott véleménye van, amelynek szintén hangot ad emlékezésében. Véleményformálásában, ítéleteinek kimondásában elfogulatlanságra törekszik, melyben alapállása – és a megítélés alapvető kritériuma – nemzetének mérhetetlen szeretete és hazafiassága. A középnemességből származó, a hegyaljai protestáns függetlenségi hagyományokon nevelkedett szerző azonban talán éppen ezért is több ponton nem mentes az elfogultságtól, sőt előítéletektől sem. Vitatható eeszmefuttatásait, megállapításait ezért nem lett volna célszerű elhagyni, hiszen a visszaemlékezés csak ezekkel együtt teljes. Igy inkább azt a formát választottuk, hogy ezekre a problémákra, a szerző olykor megalapozatlan véleményére a jegyzetekben hívjuk fel a figyelmet.

Közlésünkben az eredeti kézirat szövege változatlan maradt, s az írás szellemisége és lendületének megőrzése érdekében betűhűen közöljük az emlékiratot.

Mint a legtöbb hasonló visszaemlékezésnek, Karsa Ferenc írásának is története van. Szerzőnk egy helyütt említi, hogy a visszaemlékezést nem a nyilvánosság, hanem saját maga számára írta. Munkáját azonban mások is érdekesnek találhatták, hiszen 1888-ban a Zemplén című folyóirat, a Hadtörténeti Közlemények 1922–1923-as évfolyamában pedig Pilch Jenő hadtörténész közölt belőle részleteket. A visszaemlékezés – amely eredetileg „A körültem és velem 1848. és 1849. években történt események” címet viselte – ezt követően azonban a feledés homályába merült. Rakó Józsefé az érdem, hogy azt a néhány évvel ezelőtt Karsa Ferenc leszármazottjánál, Karsa László budapesti mérnöknél fellelte, s annak egyik másolatát a közkinccsé tétel érdekében önzetlenül a kiadó rendelkezésére bocsátotta. Egy példány ugyanakkor Katona Tamáshoz is eljutott, aki a szerkesztésében megjelent Budavár bevételének emlékezete 1849 (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.) című kötetben közölte Karsa Ferenc emlékiratainak a budai vár bevételére vonatkozó részét.

A kiadó

KATALÓGUS		TARTALOM