SZABADSÁGHARC 1848–1849

Kázsmárkiak az 1848/49. évi szabadságharcban (bevezetés)

Felsőkázsmárkon az 1780. esztendő januárjának 25. napján a falu régi kis templomában fogadott örök hűséget Benke István szabad ifjú Kiss Mária szabad hajadonnak, aki korán, 28 éves korában meghalt. 1788-ban az özvegy Benke István új házasságot kötött Farkas Judit alsóvadászi hajadonnal. A két házasságból származó kilenc gyermeke közül a legkisebb, Sámuel már az 1800. évben született.

Nemes Benke Sámuel családi tulajdonlapján az első évszám 1847. Falujában köztiszteletben álló személy, presbiter a református egyházban, majd a főgondnok id. Péchy Tamás mellett számadógondnok. „Hű sáfár”, írják róla. Háza a Templom téren áll, ablakai a templom és a paplak közötti utcára néznek. Kertje az országútnál (ma Fő utca) ér véget. 1822-ben Vida Erzsébettel kötött házasságból született öt gyermeke közül a második egy fiú ifjabb Benke Sámuel. Ő a hős, akit 1848/49-ben a templom előtti kis térről sorsa és akarata a budai vár legmagasabb fokára juttatott. Róla, bajtársairól, kortársairól szól az emlékezés. Tartozunk ifjabb Benke Sámuel kázsmárki 48-as honvéd hadnagy emlékéről lefújni az elfeledés porát, és arcát láttatni, amennyire ezt forrásaink lehetővé teszik.

Mivel a gondosan vezetett egyházközségi iratok Kázsmárkon – a kort tekintve talán védelmi okból – ifj. Benke Sámuel létezéséről csak sejtésekre okot adó néhány adatok őriztek meg, szükség volt bizonyságot nyerni arról is, hogy kik voltak a szülei, mikor és hol született, hol járt iskolába. Ezekre a kérdésekre választ részben a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára adott. Kassán találtam annak a bizonyságát, hogy tanító volt Kázsmárkon, és nemzetőr lett 1848-ban. Karsa Ferenc szabadságharcos naplóját kellett felfedezni, hogy katonai pályafutását az abaúji katonák sorsával együtt a kassai ütközettől a világosi fegyverletételig a kortárs szemtanú élményeiből megismerhessük. Köszönetemet fejezem ki Fehér Józsefnek, a Kazinczy Ferenc Társaság elnökének, hogy megjelenése idején felhívta a figyelmemet e műre, és rendelkezésemre is bocsájtotta a kötetet.

Kázsmárk mindenkori lakói büszkeséggel és szeretettel gondolhatnak azokra a falubeli katonákra is, akiknek csak a nevét ismerhettük meg forrásainkból, s akiket 1848/49-ben a családjukért, szülőfalujukért és a tágabb hazáért való aggodalom és a védelem szándéka vitt a harcterekre, akiknek hősi helytállását ma még homály takarja, de akiknek neve Kázsmárkon utódaikban ma is él.

KATALÓGUS		TARTALOM