SZABADSÁGHARC 1848–1849

KOVÁCH : Aradvár és Aradváros ostroma 1848–49-ben (előszó)

Az 1848–1849. évi szabadságharcnak egyik legérdekesebb epizódja kétségkivül Arad vár ostroma, mely 1848. október 7-én Arad városa lövetésével kezdődött és kilenc hónap mulva, 1849. julius 1-én, Arad vár átadásával végződött. Ennek a küzdelemnek november 14.-től április 17.-ig terjedő részét ösmerteti meg Kovách Ernő naplója, melynek ez a töredéke nyomtatásban most jelent meg először.

Galsai Kovách Ernő a belovári katonai intézetben végezte tanulmányait s még húsz éves sem volt, mikor 1845. májusában magyar királyi nemes testőr lett hadnagyi ranggal. Amikor azonban az első magyar parlament fölállította a honvédsereget, azonnal odahagyta a fényes, kedves bécsi életet és felajánlotta szolgálatait a hazának. 1848. szeptember 24.-én ki is nevezték főhadnagynak a hódmezővásárhelyi 30. honvédzászlóaljhoz, de egyelőre a pozsonyi városi katonai parancsnoksághoz osztották be, mint Szabó Imre őrnagy szárnysegédjét. A parancsnokság megszünte után november 12.-én szolgálattételre jelentkezett Hódmezővásárhelyen, de Aradra utasították, mert a zászlóalj annak ostromában vett részt. Másnap már ő is Aradra érkezett s november 16.-án a 3. század századosa és parancsnoka lett. 215 embere közül csupán 30-nak volt puskája, egyenruhája pedig csak 6 altisztnek. Ezt a kaszás csapatot rövid időn ő tette a honvédségnek egyik legjobban fölszerelt századává, mely hűségesen és többnyire jó kedvvel vett részt a vár ostromában. Ott volt a december 4.-i első, de elhamarkodott sikertelen rohamban, december 14.-én a kisszentmiklósi vesztett csatában; kitünt februárius 8.-án az aradi utcai harcban s februárius 10-én Újaradot ő foglalta vissza a császáriaktól.

A vitézek Kováchot szerették volna látni a zászlóalj élén, de a kormány Kölgen Ferencet nevezte ki parancsnoknak, mire ő áttétette magát az aradi táborkarhoz. Itt azonban keveselte a munkát; a csatatérre vágyott s április 17.-én már mint őrnagy tért vissza zászlóaljához, mely Perczel tábornok vezetése alatt dicsőségesen vett részt a Szenttamás körül vívott harcokban. Április 24.-én már Kovách vezette a 30. zászlóaljat a velenczei, május 6.-án a tomásovácz-uzdini, 25.-én az óbecsei és julius 14.-én a bánhegyesi csatákban. Itt azonban az osztrákok elfogták és Zimonyba, majd Pestre, végre pedig november 15.-én az aradi várba vitték s 1850. március 14.-én akasztófára itélték. Mivel mégis tizenhat évi bilincses várfogságra kegyelmezték meg, alkalma nyilt, hogy az aradi várban rendezze és összefoglalja naplójegyzeteit.

Naplójának három kötete negyedrétben összesen 1351 oldalra terjed. Az első kötet különösen a testőr korában Bécsben töltött három esztendőt ismerteti; a második a szabadságharcban való részvételét írja le; a harmadik pedig fogságának elbeszélését tartalmazza. Milyen érdekesen, milyen közvetlenül írt, az olvasó meggyőződhetik az Arad ostromára vonatkozó följegyzéseiből, de azokból a mutatványokból is, amelyeket az I. kötetből I. Ferenc József tanítójáról: Kiss Pál kanonokról a Budapesti Naplóban (1897., 62. sz.), a II. kötetből a horvátok ozorai lefegyverzéséről a Honvédben (1868., 33–34. sz.), s a hegyesi csatáról a Váczi Közlönyben (1887., 44. sz.) és a III. kötetből a tizenhárom vértanú megkegyelmezése ügyéről a Budapesti Naplóban (1897., 52. sz.) s az aradi foglyok képeiről és emlékeiről az 1848/9. évi Történelmi Lapokban közlött.

A jelen alkalommal kiadott töredék kéziratban több példányban elterjedt és szerzőjének szivességéből én is használtam «Arad Története» cimű munkámban. Ott a II. kötet 555–605. lapjain az «Arad a szabadságharcban» cimű fejezet talán eléggé egybefoglalja azokat az eseményeket, amik Kovách naplótöredékének megértését megkönnyítik. Kovách Ernő műve mindenesetre méltán sorakozik Lakatos Ottónak (Lakatos : Arad Története, I. 100–237.) és Margitay Gábornak (»Aradi vésznapok,« 8. r. 195 lap) naplójegyzeteihez, amelyekkel együtt élénken, világosan és teljes közvetlenséggel varázsolja elénk az aradi nagynapok történetét.

Magáról az íróról még csak néhány adatot kell elmondanom.

Amikor Kovách 1856. decemberében végre kiszabadult az aradi várfogságból, mint kitűnő rajzoló Erhard Ágoston pestvárosi főmérnöknek segédmérnöke lett, de csak 1860-ban tehette le a budai József-műegyetemen a földmérői vizsgálatot. Az alkotmány ideiglenes helyreállítása után Pestvármegye almérnöknek választotta meg, de szeptemberben a többi tisztviselővel együtt neki is le kellett mondania állásáról. Decemberben a váci püspöki uradalom mérnöke, majd, a vármegyék újabb helyreállításakor, 1865-ben Pest vármegye tiszteletbeli főmérnöke lett. 1868. tavaszán az igazságügyminiszter kinevezte a lipótvári, 1870-ben az illavai és 1882-ben a váci fegyház igazgatójává. 1890. juliusában nyugalomba lépett, de két hónap múlva már a váci ipar- és kereskedelmi intézet vezérigazgatója lett. 1908. november 25.-én gyermekeitől és unokáitól környezve jó egészségben ülte meg Roskoványi Ágostával, a volt váci püspök hugával kötött boldog házasságának ötvenedik évfordulóját, az aranylakodalmat.

A tiszteletreméltó öreg honvéd sohasem vágyott irodalmi sikerre, azonban a mostan kiadott naplótöredék ezt is biztosítja számára. Annálinkább kell óhajtanunk, hogy három kötetes naplója a maga teljességében megjelenjék s ezt az irodalmi sikert teljessé tegye.

Amikor az aradi vár penészes börtönében naplóját irogatta, a vasra vert, halálra itélt hős gondolhatott-e olyasmire, hogy irodalmi babérját hatvan év mulva még ő maga teheti le az aradi vértanúk sirjára? De évtizedek óta bizonyára sokszor eszébe jutottak Kossuth szép szavai, hogy »a honszabadság martirjainak halálával megszentelt aradi föld minden porszeme termékeny honszeretetben.« Az ő könyve még termékenyebbé teszi.

MÁRKI SÁNDOR.

KATALÓGUS		TARTALOM