SZABADSÁGHARC 1848–1849

KOVÁCS : „Érdek és szeretet” (ajánló)

Az Elérhetetlen föld című antológia költőjeként ismert Kovács István 1998-tól négy összefoglaló munkát adott ki a lengyeleknek a magyar szabadságharcban játszott szerepéről: „...Mindvégig veletek voltunk”. Lengyelek a magyar szabadságharcban (1998), „Egy a lengyel a magyarral”. A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei (2008), Bem tábornok. Az örök remények hőse (2014), Honvédek, hírszerzők, légionisták. A szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzi lexikona 1848–1849. A mostani kötetben a lengyel honvédek, légionisták visszaemlékezéseiből tesz közzé válogatást. A memoárok közül többet maga a szerző talált meg lengyel, magyar és ukrán levéltárakban.

Az 1848–49-es szabadságharcban több ezer lengyel vett részt a honvédsereg oldalán. „Évszázadok óta most először jöttek ide lengyelek azért, hogy segítsenek annak a nemzetnek, amellyel érdek és szeretet oly régóta összekapcsolta őket” – írta visszaemlékezésében Teofil Łapiński honvéd százados utalva arra, hogy a magyar ügy védelmére kelt honfitársai végcélként a felosztott Lengyelország helyreállításáért küzdöttek... És számos csatában, ütközetben – Aradnál, Bárcánál, Tarcalnál, Szolnoknál, a tavaszi hadjáratban, majd a nyári hadjárat során – kitüntették magukat. A krakkói egyetem volt hallgatója, a dzsidásoknál mindvégig közlegényként szolgáló Roman Gąsiorowski a következő mondatokkal világít rá, miben rejlett sikerük, hírnevük titka: „Először is a légió tagjainak önkéntességében. Míg a reguláris, újoncozott lovasszázadokban jó, ha tízegynéhány kiváló katona vett részt tevékenyen az ellenséggel való összecsapásokban, a többi teher, bámész statiszta. Ezzel szemben nálunk mindenki tevékeny szereplő volt. Ez keltett az ellenségben irántunk tiszteletet. (...) A többségükben értelmiségi katonák szétszóródva, az egyes helyzetekben parancs nélkül is meg tudják különböztetni a fontos ügyeket a kevésbé azoktól, amelyek nem igényelnek különös erőfeszítést; meg tudják látni az ellenség gyenge oldalát, cselt tudnak alkalmazni, ki tudják találni s így keresztezni is képesek az ellenség szándékát – egy szóval olyan katonák, akiknél a fej együtt működik a karral.”

Łapińskin és Gąsiorowskin kívül kilenc lengyel légionistának és honvédnek a szabadságharc eseményeit felidéző visszaemlékezését tesszük közzé. Közülük öt – élén Zygmunt Miłkowski eseményeket összefoglaló memoárjával – először ebben a kötetben lát napvilágot.

KATALÓGUS		TARTALOM