SZABADSÁGHARC 1848–1849

NAGY : Háromszék önvédelmi harcza 1848–49 (előszó)

Szeretett bajtársak, és
Mélyen tisztelt olvasó közönség !

Nem a pillanat ötlete, nem dicsvágy, hanem a nagy mult iránti kegyelet s az élő nemzedék iránti kötelességérzet ösztönzött már évek óta e szerény munka megirására. Évekig vártam s kerestem a szakavatottabb férfit, a ki a Székelyföld s főleg Háromszék 1848—49-ki önvédelmi és szabadságharczát tüzetesebben megirná. Hasztalan várta ! Önálló vagy bár töredék munkát, kivéve egyes hirlapi czikkeket, sehol föl nem fedezhettem. Kerestem, kutattam egyes naplótöredékeket, egyes adatokat. A nagy napokról igen sokan tudtak érdekesen beszélni, de az elbeszélteket nem kisérlették meg leirni.

Magamra valék hagyatva, magamban ápolgatám kedvencz óhajomat: vajha Háromszék 1848—49-ki történelme meg lenne irva! Határoztam!

Előkerestem a zaklatás és üldözés idejéből fenn-maradhatott jegyzeteimet; megtaláltam b. e. atyám Nagy Ferencz egykoru naplótöredékét; megnyertem Németh László háromszéki volt kormánybiztos emléksorait; elévettem a székely tüzérségre vonatkozó kegyeletesen örzött okmányaimat; szorgalmasan áttanulmányoztam Orbán Balázs »Székelyföld«-je, Kővári László »Erdély Történelme 1848—49-ből«. Jakab Elek »Visszaemlékezéseim« czimű munkáit, és meggyujtatván lelkemben, mint a lefolyt eseményeknek többnyire szemtanuja és igénytelen közreműködője, az emlékezet lámpáját: összeállitottam ezeknek nyomán szülőföldem, Háromszék, Önvédelmi és Szabadságharczának történelmét.

Tévedéstől a legtárgyilagosabb szemlélő sem óvhatja meg teljesen magát: annyival kevésbé én, a ki a történelem folyamában együtt uszott kortársaival s igen gyakran hányatott az események hullámai által ide s tova. Tévedhettem én is! Azonban tollamat az igazság és hűség vezérelte mindenütt, és sehol az elfogultság. Hogy pedig több helytt saját igénytelen személyem is előjön: ezt a dolog természete és a hűség érdeke követelte.

Ime tehát a mult iránti kegyeletein áldozatát a Haza oltárára teszem.

Nem lehet igényem ezzel az irók Pantheonának még csak pitvarába is beléphetni; de igen is óhajtom, hogy ez egyszerü müvem legyen kegyesen fogadva szeretett bajtársaimnál s az ők szives ajánlatuk közvetítésével a hazafias közönségnél, és óhajtom, hogy szülőföldem, Hazám fijainak legegyszerübb kunyhójába is bejusson; hogy annak lakói a hazáért élni, s ha meg kell lenni, azért meghalni is tanuljanak, a nagy napok eseményeiből.

Hidvég, 1895. márczius 15.

Nagy Sándor.

KATALÓGUS		TARTALOM