SZABADSÁGHARC 1848–1849

NYAKAS : Sorsdöntő száz nap 1849-ben (ajánló)

Nyakas János a Sorsdöntő 100 nap 1849-ben című tanulmánykötete mindig időszerű az ifjúság hazaszeretetre, nemzeti öntudatra nevelése és az anyanyelv megőrzésének fontossága érdekében.

A szerző, a magyarságát mindig büszkén vállaló magyar-történelem szakos, veszprémi középiskolai tanár, aki egész életében a nemzet felemelkedéséért dolgozott, akit, mint mélyen hívő magyart az agyonhallgatás közönyébe száműzött később kora, 1940-ben korszakos jelentőségű könyvet írt, amelyben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukásának okait kutatta. Az 1848-as történelmi események iránti érdeklődés, az emlékek hiteles megőrzése és ápolása hagyomány volt az író családjában. Nyakas János nagyapja részt vett a '48-as szabadságharcban és sokat mesélt unokájának, aki aztán a megélt hazaszeretetet példaként tudta átadni diákjainak. Mikor egyik volt tanítványát megkérdezték később, miért nem disszidált '56-ban, azt válaszolta, hogy „akit a tanár úr tanított hazát szeretni, múltat becsülni, emberekért küzdeni, az sosem hagyja el a magyar földet”.

A könyv pontos leírást ad a kor politikai viszonyairól, a szabadságharc csatáinak történéseiről, a harcban résztvevők létszámáról, felszereltségéről. Láthatjuk, hogy a magyar haderő nem volt alárendelve a császári csapatoknak, és még a világosi fegyverletétel előtt is, nyakunkon az orosszal, megsemmisítő csapást mérhettünk volna Haynau seregére. A könyvet olvasva végig érezzük nemzetünk erejét, önfeláldozó hősiességét és a tények ismerete ellenére, szinte már bízunk a végső győzelemben.

A kötet jelentőségét bizonyítja, hogy azzal a Magyar Nemzet is foglalkozott annak idején. Kritikusa, Tombor Jenő ny. ezredes elsősorban a szerző higgadt történelemlátását, elfogulatlanságát, katonai szakértelmét, politikai éleslátását méltatta.

Nyakas tanár úr hatalmas lexikális ismerettel rendelkezett. A magyar irodalom és történelem iránti lelkesedése működése utolsó napjaiban is töretlen volt. Szerinte: „A magyar órákon bőséges tér nyílik a hazafias nevelésre, hiszen az irodalom mindig az élet teljes valóságát tükrözi. Irodalmunk nagy írói, költői egytől egyig a haladás élvonalában küzdöttek a hazáért.” A hibátlan és választékos beszéd elsajátítása érdekében rengeteg vers megtanulását kívánta meg diákjaitól. A nyelvtani szabályok könnyebb elsajátítása végett azokat rigmusokba foglalta. Bár érdeklődési körében elsősorban a hadtörténet állt, egyéb irodalmi munkássága sem jelentéktelen. Költeményeket írt, verseket zenésített meg, pl. Petőfi Sándor a lánglelkű költő – ahogy ő nevezte – Az erdélyi hadsereg című költeményét.

Sátory Károly
iskolaigazgató
hagyományőrző huszár

KATALÓGUS		TARTALOM