Szerzőnk a korabeli emlékiratokból, naplókból, újságcikkekből építkezik, összekötő szöveggel látja el őket, ami lehetőséget adott arra, hogy értelmezze az eseményeket, de arra is, hogy pontosítsa az időpontokat, a személyek kilétét és részvételét.

Az egyik napló írója (Eperjesy Ferenc) „anyaghordó napszámosnak” minősítette önmagát, Ökrész Károly viszont „anyagrendező napszámosként” mutatkozik be, s ebben a szerepkörben igen figyelemreméltó munkát végzett.

Mivel egyaránt merít a magyar és szerb forrásokból (a szerzők saját népüket és saját katonáikat rendszerint kritikátlanul dicsérik, az ellenfelet pedig kiadósan becsmérlik), így aztán egy sajátságos képet is kapunk a korabeli magyar–szerb viszonyról, az akkori „boszniai állapotokról” – a kölcsönös kegyetlenkedésekről, a rablásokról, a gyújtogatásokról. Ennek nyomai – újabbakkal „kiegészítve”! – napjainkban is terhelik a két nép együttélését, az egyébként sem könnyű kisebbségi létet.

A valóban gazdag és sokoldalú szövegválogatás mellett fel kell még figyelnünk a bőséges képanyagra és a több mint kétszáz személyt felölelő névmagyarázatra.

KALAPIS Zoltán