Őrnagyok, századosok, hadnagyok : a 47. honvédzászlóalj tisztjei, 1848–1849 (előszó)
A 47. honvédzászlóaljat az 1848 szeptemberében, Batthyány Lajos miniszterelnök rendeletére felállított Zala megyei önkéntes mozgó nemzetőrzászlóaljból szervezték. A zalai önkéntes nemzetőrök háromévi honvédelmi szolgálatra kötelezték magukat, és 1848. október 3-án, Nagykanizsa horvát megszállás alóli felszabadítása során estek át a tűzkeresztségen. Az alakulat október 16-án csatlakozott Perczel Mór honvéd tábornok drávai hadosztályához, amely a másnapi letenyei ütközetet követően kiűzte a megszálló horvát csapatokat a Muraközből. A zászlóalj ezután a Mura mentén állomásozott, és részese volt Perczel hadműveleteinek, egészen addig, míg a decemberi császári támadás következtében az egész magyar hadtest visszavonult, és december 22-én elhagyta Zala megyét. Közben, november 11-én átminősítették a nemzetőrzászlóaljat honvédzászlóaljjá, mely a 47. sorszámot kapta. December 30-án a zalai alakulat is részt vett Perczel oldalán a vesztes móri ütközetben. Miközben a császáriak Perczel erőinek zömét megsemmisítették és szétszórták, a 47. honvédzászlóaljnak sikerült rendben, veszteségek nélkül visszavonulni. 1849 januárjában a főváros, Pest-Buda feladása után ez az alakulat is visszavonult az Alföldre, majd február 27-én a kápolnai csatában vívott súlyos harcokat. A tavaszi hadjárat során a 47. honvédzászlóalj fényesen helytállt, különösen a nagysallói csatában tüntette ki magát. Április 26-án Komárom felmentéséért vívtak rendkívül véres harcot, azután Buda alá vezényelték őket. 1849. május 21-én elsőként a 47. honvédzászlóalj katonái jutottak fel Budavár ormára, ők tűzték ki a győztes magyar zászlót; ez volt a zalai honvédek pályafutásának csúcspontja. 1849 júniusában a Vág menti hadjáratban vettek részt, majd a magyar főerők általános visszavonulása során Komáromból Miskolcon és Debrecenen át Világosig meneteltek. A 47. zászlóalj honvédjei az augusztus 13-ai fegyverletétel után hadifogságba kerültek, és legtöbbjüket büntetésül besorozták a császári hadseregbe.
Az alakulat túlnyomórészt Zala megyéből származó tisztjeinek rövid életrajzait is tartalmazza „A 47. honvédzászlóalj története 1848–1849” című, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata által kiadott kötet, melynek ünnepélyes bemutatójára 2020. szeptember 16-án, „A 47. honvédzászlóalj emlékezete” című tudományos emlékülésen került sor Zalaegerszegen. E rendezvény, ugyanúgy, mint a könyv, a „TOP-6.9.2-16-ZL1-2017-00001 – A helyi identitás és kohézió erősítésének megteremtése Zalaegerszegen” elnevezésű projekt keretében, illetve annak anyagi támogatásával valósult meg. Az emlékülésen a megjelent könyv tartalmát bemutató négy előadó mellett hat további kutató az alakulat egy-egy, valamilyen szempontból kiemelkedő tisztjének életútját vázolta fel.
Konferenciakötetünk e hat előadásnak, valamint a két évvel korábban, 2018. május 16-án „A szabadságharc zalai hősei. Zala megyei honvéd törzstisztek 1848–1849-ben” címmel Zalaegerszegen, városunk és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával rendezett tudományos emlékülés két további előadásának jelentősen kibővített és jegyzetekkel kiegészített szövegét adja közre. (E tanulmányok első, eredeti változata a Hadtörténelmi Közleményekben és a „Pannon Tükör” című kulturális folyóiratban jelent meg; ezek többsége kötetünkben javított, bővített verzióban olvasható.) Könyvünkben helyet kapott még a 47. honvédzászlóalj legendás zászlótartójának életrajza is, ami egy, az 1990-es években tartott tudományos előadás, illetve a Hadtörténelmi Közleményekben napvilágot látott tanulmány szövegének a legújabb kutatási eredményekkel kibővített, javított változata. Az életrajzok a tisztek rangsorában (őrnagyok, századosok, hadnagyok), az egyes rangokon belül pedig betűrendben követik egymást. Az egyes tanulmányok végén található a lábjegyzetekben alkalmazott rövidítések, illetve a felhasznált kéziratos (levéltári) és nyomtatott (könyvészeti és sajtó) források jegyzéke. Tanulmánykötetünket a zalai alakulat tisztjeinek életútjával kapcsolatos korabeli képek (főleg portrék, csatajelenetek és kéziratok) reprodukciói illusztrálják; a könyvet ezeknek jegyzéke zárja.