SZABADSÁGHARC 1848–1849

PRÁGAY : A magyar forradalom (előszó)

Az 1848–1849. évi forradalomról és szabadságharcról óriási mennyiségű emlékirat maradt ránk. Közülük az elsők már közvetlenül az események után megjelentek: Klapka György, Czetz János, Görgei Artúr tábornok művei az 1850-es évek elején láttak napvilágot. A tábornokokat követték a törzs- és főtisztek is. Komárom hősies védelméről megírta a maga verzióját Szillányi Péter, Klapka táborkari főnöke, a várban mérnökkari tisztként tevékenykedő Thaly Zsigmond alezredes vagy Teophil Lapinski lengyel tüzér százados is. Komárom védelme mindig is népszerű téma volt, hiszen az erőd őrsége az ellenséges túlerővel s a védőkre nehezedő pszichikai nyomással elérte azt, amit rajtuk kívül csak Velence védőinek sikerült: büntetlenséget és szabad elvonulást.

Nem véletlen, hogy az amúgy is kiterjedt 1848–49-es memoárirodalomban viszonylag oly sok kiadott és kiadatlan, vagy esetleg elveszett munka szól az erődítmény védelméről, a komáromi hőskölteményről. Hamary Dániel tüzértiszt, Major István és Szabó György tüzér, Dékány Rafael a 25., Cserna István a 37., Krasznay Péter, Mihálka Endre, Borcsik Sámuel a 48., Garay Antal a 49., Tóth Károly és Balogh Gábor az 56. honvédzászlóaljból ugyanúgy megírta a maga töredékes vagy teljes emlékeit, mint a kormánybiztos Halasy Ede, Puky Miklós vagy Újházi László; az ostromot polgárként átélő Jókay Károly vagy a Komáromi Értesítőt szerkesztő Rózsafi Mátyás. S akkor még nem is említettük Bátori Sulcz Bódog ezredes Egervári Ödön által átdolgozott, Janik János honvédezredes kéziratban maradt, vagy Mack József tüzér őrnagy (alezredes?) elveszett memoárjait, s a Komáromban ideig-óráig tartózkodó csapatok tisztjeit és közvitézeit. Végül a csúcspontot: a neves bibliográfus, Szinnyei József naplóját, amelyet a szerző nagyszabású okmányközléssel és monografikus elemekkel egészített ki.

Ezt a nagyszerű névsort és felsorolást most egy újabbal egészíthetjük ki. A kalandos életű és tragikus sorsú, életét Kuba szigetén befejező Prágay János 1850-ben New Yorkban angolul, majd rövidesen németül is kiadott emlékirata egyike a magyar szabadságharcról legkorábban megjelent, idegen nyelvű munkáknak. Jelentőségét az adja, hogy az amerikai angol (és akkortájt még igencsak számos német) olvasóközönség számára ez volt az egyik első olyan, a szabadságharc valamely résztvevője által írott munka, amelyből a magyar eseményekről tájékozódhatott,s így – különösen a keleti parton – ez a mű határozta meg a magyar szabadságharcról alkotott képet. Pozitív hatását jelzi többek között az a lelkesedés, amellyel egy év múlva ez a közönség az Oszmán Birodalombeli internálásából kiszabaduló Kossuthot és környezetét fogadta.

Prágay munkájának jóval erősebb volt vagy lehetett az amerikai, mint a hazai hatása. A magyar szakirodalom gyakorlatilag alig vett róla tudomást, részint nyelvi okokból, részint az eredeti kiadások nehéz hozzáférhetősége miatt. Éppen ezért csak hálásak lehetünk Katona Csabának, a kötet sajtó alá rendezőjének és az egyik bevezető tanulmány írójának, a szöveget lefordító és a szöveggondozást végző Burza Patrícia Kármennek, a Prágay életpályáját bemutató Csikány Tamásnak, s végül a kiadást magára vállaló Tempevölgy folyóiratnak, hogy ezt a méltatlanul elfeledett, de sok-sok értékes adatot magában rejtő munkát végre magyar fordításban, s megfelelő „körítéssel” vehetjük kezünkbe.

Prof. Dr. Hermann Róbert
a Magyar Történelmi Társulat elnöke

KATALÓGUS		TARTALOM