SZABADSÁGHARC 1848–1849

RÉDEI : Jászok és kunok az 1848/49-es szabadságharcban (bevezetés)

Nekünk, itt élőknek évszázadok történelmi megpróbáltatásai, kudarcai után a mindig újrakezdés jelenti a fennmaradást, az életet, a szülőföld szeretetét. Népe és hazája, a közösség érdekében azonban csak az tud érzelemmel és értelemmel cselekedni, ki ismeri annak múltját, gazdasági, társadalmi fejlődését és történelmét.

A több mint hétszáz éve, a népvándorlás utolsó hullámaként, tatároktól űzött, betelepült elődök – a magyarság sorsközösségében – teljesen magyarrá váltak, azonban ma is büszkén vallják még jász és kun származásukat. E magyarrá vált két nép szerepét, küzdelmét és erőfeszítéseit próbálja bemutatni ez a kis füzet a magyar függetlenségért vívott harc során. Alig két évet tesz ki ez az időszak, de jelentősége a magyar történelemben senki előtt sem szorul magyarázatra.

A jászok és kunok szabadságharcban való részvételét – a teljességre való törekvés lehetetlenségét elismerve – adom az érdeklődő, szülőföldjét és hazáját szerető Olvasó kezébe. Főképpen a Jászságban és a Jász kerület központjában, Jászberényben és a nagyobb településeken történteket öleli fel a tanulmány, a Kis- és Nagykunságot csak érinti.

Hozzávetőleges számítás szerint a Jászkun kerület – 178 000 főnyi lakossága – erejéhez mérten vette ki részét az ország védelméért folyó harcban:

Nemzetőrként a délvidék védelmére (1848 júliusában) 2500

a pákozdi csata idején Buda- és Pest védelmére 500

a délvidék védelmére (1848 decemberében) 3600

Nádor huszárként 500

A településeken átvonuló csapatok kiegészítésére 500

1848. júniustól 1849. júliusig az országgyűlés határozata értelmében 4000

Lovas kun szabadcsapatokhoz 1000

1849. júliusában lovasként 1000

Összesen: 13600 fő

Ennek a létszámnak egyharmada-egyharmada jász, nagykun és kiskun. Hasonló a megoszlás a reguláris erőknél: Nádor huszárok, Lehel huszárezred, 65. honvédzászlóalj. A lovas egységekhez a lovakat is a kerületek biztosították. A fent jelzett, kimondottan jászkunokból álló egységek mellett más egységekben is ott találjuk őket, így az Attila huszárok, a 24., 25., 26. honv, zlj., Ferdinánd huszárok, Schwarzenberg gye., 14. zlj., Miklós huszárok, Koborg huszárok, Thurszky gyalogezred, Reusz huszárezred stb.

E tanulmány szerkezeti felépítésében a Jászberényben és a Jászságban történteket lehetőség szerint időrendben, a jászkun egységekét saját útjuk alapján próbálja tárgyalni. Így történik, hogy háromszor is elérünk a fegyverletételig, amelynek helye és ideje más és más: a 65. honvéd gyalogos zászlóalj, Görgeyvel augsztus 13-án Világosnál, a Lehel huszárezred öt százada Vécsey seregével augusztus 20-án Borosjenőnél, 3 százada pedig Klapkával október 2-án Komáromnál tette le a fegyvert.

Hiszek abban, hogy nemzeti történelmünknek e fontos időszaka, az 1848-as forradalom és szabadságharc számos mozzanata ma is érvényes, példa értékű tanulságot kínál a felnövekvő újabb nemzedékek számára, a helyi (jászkunsági) vonatkozások egybegyűjtése pedig árnyaltabb részletekkel gazdagíthatja eddigi ismereteinket – szerény eszközökkel hozzájárulhat nemzettudatunk erősítéséhez.

KATALÓGUS		TARTALOM