SZABADSÁGHARC 1848–1849

SÁFRÁNY Mihály [...] emlékiratai (előszó)

Úgy érzem, több oknál fogva kötelességem volt közreadni az 1848/49-iki dicső szabadságharcunkra vonatkozó, illetve azzal kapcsolatban levő azon adatokat, eseményeket, melyek ezen szerény munkában foglaltatnak. Tettem ezt hazafias, kegyeletes szempontokból, a miskolei ref. liceum iránt érzett hálából, de főként azért is, mert azok a szabadságharcot Pákozdtól, 1848 szeptember 29-től Világosig, 1849 augusztus hó 13-áig, vagyis jóformán elejétől végig becsülettel, sőt dicsőséggel végigharcolt, miskolci református diákból lett magyar honvédtüzér, később honvédtüzér hadnagy személyes élményei, tényei, melyeket részint akkori, részint későbbi jegyzeteiből, illetve a szabadságharcra vonatkozó katonai művek beható tanulmányozása alkalmával felújult visszaemlékezéseiből vetett papírra, vagy mondott el hozzátartozói bizalmas körében.

Apám a szabadságharci ténykedéseivel nem igen szeretett előhozakodni. Sok ilőmbe [sic!] és fáradságomba került, míg rá tudtam venni, hogy írja le, vagy beszélje el azokat. Hogy bizonyos kényszert is gyakoroljak rá, illetve hogy kedvet csináljak neki, megszereztem néhány, a szabadságharcra vonatkozó katonai munkát, térképeket s minden adandó alkalommal tárgyaltam vele, érdeklődtem szabadságharci ténykedései iránt is. Ilymódon mégis belemelegedett; a térképeken szorgalmasan kirakosgatta a gombostűkre maga ragasztotta különféle színű kis papirzászlócskákkal a magyar és osztrák »hadállásokat« s azokhoz papírra vetette – csakúgy ceruzával – visszaemlékezéseit is. Nagyon sajnálom, hogy ezeket, az érdekes »hadállásokat« nem rögzíthettem meg.

Az apám halála után rendelkezésemre maradt iratokat, jegyzeteket rendezve, 1906-ban feldolgoztam s Porcs János ref. gimn. tanár – apámnak a miskolci ref. liceumban volt kedves tanítványa – már akkor megírta »Az olvasóhoz« itt közölt ajánlását. A munka kiadása azonban bizonyos történelmi és személyi vonatkozásai miatt nem volt időszerű, majd a háború s azt követő idők és viszonyok akadályozták közrebocsátását.

Akkori eredeti elhatározásomnak megfelelően, ezt a munkát felajánlottam a Miskolci Reform. Lévay József Gimnázium igazgatóságának oly célból, hogy a könyv kiadásából befolyó egész tiszta jövedelemből Apám nevére Alapítvány létesíttessék, melynek kamataiból minden év március hó 15. napján, arra rászoruló, elsősorban a felsőborsodi egyházmegye kötelékébe tartozott ref. lelkipásztorok, illetve ref. tanítók – esetleg tanárok özvegyeinek a miskolci ref. gimnáziumban tanuló árva gyermekei segélyben részesíttessenek. Ilyenek hiányában a kamatjövedelem az igazgatóság határozata alapján más, arra rászoruló ref. árva tanuló résézére [sic!] is kiadható.

A szövegben mások által eszközölt megjegyzések, kiegészítések, magyarázatok Jegyzet alakban vétettek fel, – a rendes nyomástól beljebb fekvő sorokban, a közlő névjelzésével.

Apám 1848 augusztus hó 13-án mint ujonc honvéd tüzér Budapesten lefényképeztette magát s ezt az eredeti fényképet (nem Dagerrotip!), melyről a könyvben levők sokszorosíttattak, mint történelmi dokumentumot, de mint fényképészeti ritkaságot és értéket is kegyelettel őrzöm.

Vajha a jó szándék, mellyel ezt a munkát a Miskolci Ref. Gimnáziumnak felajánlottam, megértesre találna és Isten segítségével áldott gyümölcsöt teremne!

Miskolc, 1940 március hó 15.

vitéz Sáfrány Géza
ny. honvéd altábornagy

KATALÓGUS		TARTALOM