SZABADSÁGHARC 1848–1849

SÁNTA : Az 1848–49-iki szabadságharc rövid története (előszó)

Midőn elhatároztam, hogy ez igénytelen munkával a nagy közönség elé kilépek, nem minden aggodalomtól menten tettem azt. Olyan kort rajzolok, melynek szereplői nagy részben még most sem tüntek le az élet színpadáról; oly események ecsetelését kisértem meg, melyekre visszaemlékezni valamint most úgy később sem lehet egyetlen igaz magyarnak sem elragadtatás és keserűség nélkül; oly történeti múlttal s e múlt oly törekvéseinek igazolásával foglalkozom, melyek megváltozott viszonyaink közt lényeges módosúlást szenvedtek ugyan, de nemzetünkre soha el nem enyésző fényt derítenek, alkotásai pedig egész jövendőnknek alapját képezik. De épen megváltozott viszonyaink nyújtának bátorságot, hogy nem rég lezajlott viharos életünket szabad democraticus szellemben ismertessem.

Mi egy valóban alkotmányos érzületű s szabad szellemű uralkodó alatt alkotmányos jogaink törvényes gyakorlata mellett élvezzük azon áldásokat, melyeket a szellem szabad mozgása biztosít. Mi leplezetlenül föltárhatjuk a múltat s szabadon kimondhatjuk a fölött itéletünket, mert koronás fejedelmünk, kinek trónját most hódoló tisztelettel álljuk körül, midőn a múlt hagyományaival szakítva széles birodalmának még Lajthán túli felében is szabad elhatározásból az alkotmányos élet elveit juttatá diadalra, eme nagyszerű tény által, az előbbi kormányrendszer fölött kimondotta határozottan kárhoztató itéletét.

De mig a múlt szabad tárgyalására vonatkozó aggodalmaimat a jelen eloszlatá; nem csekély tartózkodást okozott azon kérdésnek magamban való föltevése sem: van-e általában szükség e műnek közrebocsátására?

Szerénytelen vólnék, ha állítanám, hogy szükséget s hiányt pótol e mű. De a mit e tekintetben tapasztaltam, azt hiszem kötelességem elmondani. Történeti irodalmunk utolsó szabadságharcunkra vonatkozólag egyáltalán nem szegény, és mégsem olvassák oly széles körben, mint a tárgy megérdemelné. Ennek okát én nem annyira a közönség hidegségében, mint inkább ide vágó irodalmi termékeinknek részint nagy kiterjedésében, részint drágaságában, részint irányában keresem. Én azt szeretném, ha utolsó szabadságharcunk történetét hazánk minden palotájában s minden szalmakunyhójában ismernék és lelkesedve vólnának általa. De ha e fényes múlt ismeretét a mostaninál szélesebb körre kiterjeszteni művem rövidsége és olcsósága dacára sem leszek képes; a hibát nem másnak, egyedül munkám gyarlóságának rovom föl.

Azonban akármilyen hideg fogadtatásban részesüljek is, a főcél, melyért e művet közrebocsátám lelkiismeretemet megnyugtatja s öntudatomban megjutalmaz. Láthatárunkat minden felöl villámterhes föllegek boritják. A birodalom északnyugoti szomszédja a németegységet még nem tartja befejezettnek; délnyugat felől Olaszország merész terveket forral és támadásra készen áll; dél és kelet felől a panszlav tenger hullámai vad háborgással csapkodják határainkat s végpusztulással fenyegetik nemzetiségünket. Ezredéves életünkben államiságunk, nemzeti létünk soha vészesebb soha kétesebb kockán nem forgott s keményebb megpróbáltatásnak nem ment elébe. A birodalom német tartományai s olasz ajkú vidékei után kétes hűségű szomszédok mohó étvágyát fölébreszté szerencsétlen boszniai expeditiónk. Ki tudja a dynastia ellenségei nem fognak e legrövidebb idő alatt kezet azokkal, kiknek éhes torka régen kitátva mi ellenünk? Egy nagy, világot rengető viharnak előestéjén állunk és én meg vagyok győződve a felől, hogy nemsokára minden magyarnak, mint egy embernek kell állani villogó fegyverrel királya és őseinek sírja körül a vagy betölteni a világot a hősiség csaknem példátlan csodáival vagy tehetelenül könyezni nemzetiségünk sírja fölött. Én e rettentő küzdelemre bátoritani és felvillanyozni akarom honfitársaimat s lehet-e erre hatalmasabb eszközzel lelkesiteni mint épen azon fényes hadi tettek s a nemzeti lelkesedés és önfeláldozás azon magasztos példái által, melyeket szabadságunkért és függetlenségünkért folytatott 48/49-iki küzdelmünk napfényre deritett?

Hogy a keleten csak most lezajlott véres háború — a munka épen ennek folyama alatt íratott — benyomásait itt ott művemen hátrahagyta, kérem ez iránt olvasóimnak kegyes elnézését.

Nagy-Kőrösön 1878. aug. 1-én

a szerző.

KATALÓGUS		TARTALOM