SZABADSÁGHARC 1848–1849

SASHALMI : „Fiúk! Előre!” (bevezető)

„Ob- und unter der Enns”

Már hosszú évek óta minden egyes március 15-én hiányérzetem volt. Ezen zavaró érzés eltüntetése miatt határoztam el ennek a könyvnek a megírását. Én ugyan nem vagyok történész csupán egy „veszprémi bedolgozó”, azonban szeretnék mégis egy történetet megosztani Önnel. Ami reményeim szerint hozzájárul Veszprém és Magyarország 1848/49-es történelmének megismeréséhez. A történet kezdődhetne talán így: Ob- und unter der Enns - vagyis az Enns folyón innen és túl, de miért is?

Az Osztrák császárság 13 főhadparancsnokságra oszlott, ezek közül az elsőnek a megnevezése az „Österreich ob- und unter der Enns, dann Salzburg” vagyis Ausztria az Enns folyón innen és túl Slazburgig volt. A Császári ház megosztó taktikájához tartozott, hogy a császárság területein mindig idegen anyanyelvű katonaság állomásozott, amit folyamatosan cseréltek, elkerülendő a katonaság rokonszenvének feléledését a terület lakosságának irányába. Ezért került a magyar katona is Ausztriába, és mivel számára a német nyelv nehezen kiejthető volt, ezért igyekezett az magyarítani. Az „ob- und unter der Enns” magyarítása során született a „túl az Óperencián”, mely kezdetben a távolság érzékeltetését szolgálta. Hiszen az osztrák mundérba bújtatott magyar baka számára például már az olaszországi hadszíntér túl volt az Óperencián. A kiszolgált katonák aztán előszeretettel kezdték ezzel a szókapcsolattal elbeszéléseiket, melyben megélt kalandjaikat mesélték el az otthoniaknak. Később aztán másoknak is megtetszett, és már nemcsak az obsitosok, de a mesemondók is átvették ezt a népmesék elbeszélése során. Talán ezért ennek a történetnek is így kéne kezdődnie, hiszen csak a népmesék vannak tele annyi hősiességgel, annyi bátor hőssel, mint az a könyv, amit Ön most a kezébe vett.

Hogy hány honvédzászlóalj harcolt az 1848/49-es szabadságharcban, a mai napig nem tudjuk pontosan, számukat 170-re becsülik. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy ezek közül kettő, a 6. és a 70., hadrendi száma mellett megkülönböztetésül viselte a „Veszprémi” jelzőt. Mindkettő az 1848/49-es honvédsereg legjobb gyalogsági alakulatai közé tartozott. Sajnos a mai rohanó világban ezekről a zászlóaljakról és a bennük szolgált katonákról méltatlanul kevés szó esik. Pedig a szabadságharc csatáinak súlyát kezdettől fogva ezek gyalogsági alakulatok és katonáik viselték. Több múlott egy honvéd szuronyán, mint bármelyik politikus hangzatos szólamain, vagy akár egy költőóriás, gyújtóhangú versén. Mészáros Lázár visszaemlékezésében így ír róluk:

„A magyar katonától a bátorságot, a rohamozási kedvet és készséget megtagadni nem lehet... Gyalogságunk háborúnk elején – kevés kivétellel – bátorságban gyönge, sőt az újonc helyenkint gyáva is volt, de mivel győzelmeink többnyire általa vívattak ki napról napra javult s igen kevés esetet kivéve felsőbbséggel bírt a lovasság felett. Ezt a huszárok maguk is, kik a gyalogság irányába kevés tiszteletet szerettek mutatni, elismerték, midőn az isaszegi, nagysarlói, s az első komáromi győzelem, s legfőképp Buda bevétele a gyalogság által eszközöltetett.”

Én most annak a 6. zászlóaljnak a történetét szeretném elmesélni, amely alakulat a Mészáros Lázár által említett csaták egyik főszereplője volt. Segítségül híva ehhez Szalkay Gergely honvéd őrnagyot, a zászlóalj utolsó parancsnokát, aki egysége rövid történetét emlékezetből - mivel feljegyzései megsemmesültek a világosi fegyverletétel során - 1851-ben megírta. Ő így val visszaemlékezésében:

„Nem adhatom én itt csatáink tökéletes rajzait, nem fösthetem azoknak képeit, ahhoz unás kívántatik, mint benne személyes részt venni. Aki azt akarja, annak vagy tétlen szemtanúnak kell lennie, vagy rendezésében kelletett részt vennie. - Ki személyesen részt vesz a csatákban és küzdelmekben, bizony nem érkezik szemlét tartani az egész felett. Ideálokkal, költött festményekkel pedig miért vezetném tévutakra a történészt, ki talán hű adatokat is találhat magának? Czélom ugy sem az, hogy a nagyszerü hadjáratokat, vagy egész hadseregek működéseit - hanem csupán ez egy a 6-ik zászlóalj tetteit jegyezzem fel, mellyről világos tudomásom van, mellyet híven, minden kedvezés, minden nagyítások nélkül igazán s egyszerűen akarok átadni, egy szebb egy boldogabb kornak, mellyben remélem - e sorok még világot láthatandnak.”

Mivel egy katonai alakulat nem érzelem mentes gépekből, hanem érző emberekből, katonából áll, a történet jobb megértésében segítségünkre lesz még Petőfi István honvédszázados, az egység poétája, a zászlóalj egyik századparancsnoka. Ő verseiben állított emléket alakulatának, hiszen egy költő sorai sokszor beszédesebbek a puszta tényeknél. Mellettük megszólaltatom még a szabadságharc több olyan szereplőjét, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek ezzel az alakulattal. Ezáltal talán sikerül egy olyan katonai egység képét bemutatnom, amelyre minden veszprémi, Veszprém megyei joggal lehet büszke, és amelyről sajnálatos módon az elmúlt 160 év során elfeledkeztünk.

Szerencsére a feledés homálya már oszlik, 2008. március 12-én emléktábla avatására került sor a Pannon Egyetem „E” épületében, Felföldi Gábor közművelődési titkár áldozatos munkájának eredményeként, és a Pannon Egyetem jóvoltából. A táblát Kristóf János oktatási és akkreditációs rektorhelyettes illetve Kovács Sándor ezredes, a MH Nyugat-magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság vezetője leplezte le.

KATALÓGUS		TARTALOM