SZABADSÁGHARC 1848–1849

„...siessünk kedves magyar hazánkot ellenségeinktől megoltalmazni.” (ajánló)

Gróf Batthyány Lajosnak, az első független, felelős magyar miniszterelnöknek 1848 nyarán hatalmas munkát kellett elvégeznie. Nem „csupán” Magyarország teljes politikai és társadalmi rendszerének gyökeres átalakítása hárult rá, de a hivatalba lépése utáni hetekben már egy előre nem látott feladat is tevékenységének homlokterébe került, a honvédelem és az ehhez szükséges hadsereg megszevezése.

A hadügyminiszterrel, Mészáros Lázár tábornokkal együtt nagy erőfeszítéseket tett az idegen kiegészítésű csapatok kicserélésére magyar állományú ezredekre, zászlóaljakra, közben május 15-én „rejtett” hadseregszervezéshez adta nevét, amikor is a minisztertanács döntött tíz gyalogzászlóalj és egy tüzérüteg szervezéséről, a nemzetőröket tábori szolgálatra vezényelte, és többek között felhívást intézett a székelyekhez, amit küldöttség vitt Székelyföldre, melynek eredményeként nyáron valóban megérkezett a délvidéki táborba két székely gyalog határőrzászlóalj és egy székely határőr huszárosztály.

A székelyek segítségül hívását azonban rosszul sikerült kísérletnek is nevezhetnénk, de mindez legkevésbé a határőrökön múlott. Ők jöttek, amikor hívták és engedték őket, de amikor úgy érezték, hogy Székelyföldön is szükség van rájuk, siettek haza. Az ütközetekben sem volt sok szerencséjük, de ez is inkább a vezetőik számlájára írható. A schwechati csata mannswörthi ütközetében Guyon Richárd őrnagy irányítása alatt kitünően helytálltak.

A kötet tanulmányai a székely határőrök segítségül hívásáról, ennek Székelyföldi eseményeit és visszhangját, illetve az anyaországba kivonult csapatok tevékenységét mutatja be. A tanulmányokat forrásválogatás egészíti ki.

KATALÓGUS		TARTALOM