Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erdélyi kiegészítésű alakulatairól a 19. században számos visszaemlékezés feldolgozás született, azonban a modern történettudomány elvárásainak megfelelő, levéltári kutatásokra épülő monográfia a témában a mai napig sem készült. Az erdélyi kiegészítésű soralakulatok többsége – tekintettel a zömében román és szász állományukra – a császári királyi oldalon harcolt. Így a 19. század második felében készült ezredtörténetek, amelyek szakmai színvonala igen széles skálán mozog, elsősorban a császári-királyi hadsereg hivatalosan megalkotott múltszemléletének szemszögéből tárgyalják az eseményeket.

Süli Attila kötete az erdélyi kiegészítésű 11. (székely) huszárezred történetét dolgozza fel. A 11. (székely) huszárezred határőr alakulat volt, amelynek a hadkiegészítési területei a Székelyföld és az erdélyi megyék voltak. A szerző felvázolja az ezred szervezését, bemutatja annak harcait a partiumi, erdélyi és délvidéki hadszíntereken, elvégezve a tisztikar társadalmi elemzését. A kötet másik nagy tematikai egységében a regiment történetére vonatkozó fontosabb kútfőket mutatja be.