SZABADSÁGHARC 1848–1849

Szabolcsi honvédek aranykönyve, 1848–1849 (előszó)

„1848! mennyi édes, mennyi fájdalmas emlék van ez évhez csatolva! A nemzet visszaadva önmagának, s lánglelkű vezére által lerázván az önkény lánczait, felszabadulva újra lélekzett, s elérve azt, miért onnan a mohácsi vésznapok óta évszázadokon keresztül buzgó imádság epedezett százezrek ajakán, azt hivé: békés átalakulásának, visszanyert szent igazainak birtokában boldog leend, – de alig örvendezett szabadságának, alig élvezé az alkotmányos független kormány áldásait, már feltámad az ország és nemzet megsemmisítését óhajtó ármányos cselszövény, s fellázítva a testvér-nemzeteket, az óhajtott béke s virulás helyett, vérbe füröszté e hazát és nemzetet, ezernyi szemekből a fájdalom és kín keserű könnyeit facsarván ki. Megkezdődött az önfenntartási harcz, a nemzet fiai a veszélyeztetett haza és szabadságért harczolandók, siettek a zászlók alá, elhagyva mindazt mi kedves volt a legkedvesebbért, az édes hazáért.” – jegyezte föl Szentmiklósy András hadnagy, a 48. honvédzászlóalj segédtisztje egy későbbi visszaemlékezésében.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alig 19 hónapos történetéből 16 hónapon keresztül fegyveres önvédelmi harcra kényszerült az ország. Szabolcs vármegye ezekben a hónapokban kétszázezres lakosságához mérten erején felül teljesítette a haza iránti kötelezettségeit. A levéltári források tanúsága szerint mintegy 5000 férfi szolgált a honvédsereg különböző alakulataiban. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban őrzött avatókönyvek 4000 újonc nevét örökítették meg, s közülük 1600-ról azt is tudjuk, hogy melyik honvédzászlóaljban, huszárezredben harcolt önkéntesként, vagy besorozott honvédként a kivívott szabadság megtartásáért. Emlékük őrzése, sírjuk felkutatása és gondozása, életútjuk alaposabb megismerése mindannyiunk közös feladata.

Mert azt mindnyájan elfogadhatjuk és abban egyet is érthetünk, hogy az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc népünk történetének oly dicső fejezete, mely méltó példaként állhat a nemzet minden honpolgára előtt.

A szerkesztő ezúton is köszönetet mond a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárának, hogy lehetővé tette az Avatókönyvek kutatását és közzétételét, dr. Kuknyó Jánosnénak és ifj. Bene Jánosnak pedig a táblázatok elkészítésében végzett munkájukért.

Nyíregyházán, 2013. Karácsony havában

a szerkesztő

KATALÓGUS		TARTALOM