SZABADSÁGHARC 1848–1849

SZÉNÁSSY : Klapka György (prológus)

1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig Európán. Párizs, Bécs, Milánó, Berlin népe után Közép-Európa nemzetei is sorra feleszméltek. Március 15-én megmozdult a pesti ifjúság. Példájára a magyar társadalom haladó osztályai harcba szálltak az ország függetlenségéért, a feudális béklyók szétzúzásáért, a polgári átalakulásért.

Ennek a forradalmi küzdelemnek egyik legkifejezőbb és legnépszerűbb alakja, a huszonkilenc éves korában már tábornok Klapka György, a szabadságmozgalom merész stratégája, legendás bátorságú katonája volt. Rendkívüli katonai tehetsége, vonzó egyénisége csakhamar országszerte ismertté tette. A történelem nagyjai közé pedig Komárom rendíthetetlen védőjeként s a forradalmi emigráció Kossuth, Teleki László és Klapka György személyéből álló direktóriumának tagjaként írta be a nevét, mely egybeforrott a forradalom és szabadságharc fogalmával. A Kárpátok alatt már rég lehanyatlott a „pro libertate” feliratú zászló, de ő – az ötvenes-hatvanas évek nyilvánvaló forradalmi apályán – még egyre vívta a maga szabadságharcát az elnyomott népek ügyéért: Európa különböző országaiban – a katona, a politikus, a nagyszabású gazdasági szervező eszközeivel. Nem véletlenül jegyezte fel róla a Kossuth-emigráció történetének egyik krónikása: „Klapka tekintélye Komárom kitartó védelmével s a várfeladások történetében szinte példátlanul álló kapitulációs feltételekkel a világ szemében igen megnövekedett .” S e megnövekedett tiszteletet és elismerést az emigráció katonája és diplomatája további eredmények sorával gyarapította.

Klapka soha sem szűnt meg a zsarnokság kíméletlen üldözője lenni. Fáradhatatlanul rótta Európa országait, szövetségesi terveket kovácsolt a Duna mentén, sürgette az egymásra utalt népek gazdasági szövetkezését.

KATALÓGUS		TARTALOM