SZABADSÁGHARC 1848–1849

SZEREMLEI : Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről (előszó)

E töredékes jegyzetek czélja: rövid átnézetét nyujtani az utolsó nemzeti mozgalom dolgairól, egyszersmint kalauzul szolgálni azon munkákhoz, melyek kimeritően tárgyalják ez eseményeket.

Miután az időrendi sorozatot követtük, szét kellett darabolnunk az egymáshoz tartozó dolgokat, s azok naplónkban oly tarka különféleségben advák elő, a mint az élet szinpadán is föltűnni szoktak. Ily módon előre le kellett mondanunk mindazon igények és előnyökről, melyek a kerekded és egymásból folyó előadással, s az ügyes tárgyrendezéssel együtt járnak.

A vázolt korszak irodalma, ha az ide tartozó művek számát nézzük, elég gazdag, de beltartalom tekintetében még mindig hiányos. A politikai pártvezérek, nálunk és a tulsó részen, mindeddig nem adták át a nyilvánosságnak emlékirataikat s a kezőkben levő adatokat; a korszak okmánytára sem rendezve, sem kiegészítve nincs, s az e nembeli eddigi gyűjtemények jóformán csak annyit tartalmaznak, a mennyit már az egykoru hivatalos közegek is nyilvánosságra bocsátottak. A volt magyar kormány és hadsereg irományai pedig legnagyobb részben az ellenséges vezérek kezei közé estek, s belőlök csak annyit tudunk, a mennyit ezek történetirói közleni jónak láttak. Kormányunk csak 1849. márcziusában gondolt arra, hogy e napok története megirhatásához az adatokat összegyűjtesse, midőn t. i. az egyes hadvezérek táboraiba történeti jegyzőket küldött. Azonban, a mennyire az eddigi jelekből itélni lehet, e jegyzők igen keveset jegyeztek és gyüjtöttek akkor, s egykoru följegyzéseket, úgy látszik, azok sem tettek, kik a kormányhoz igen közel állottak s a nemzet története megirására hivatva is voltak. Nemzeti hirlapjainkat pedig a ránk nehezült absolut osztrák kormány oly annyira elpusztitotta azon időről, hogy azok ritkábbak az ezer éves kodexnél és megszerzésök annyira hihetetlen nehézségekkel jár, hogy a történetirás érdekében kivánnunk kell, vajha a becsesebbek (péld. a Közlöny) minél előbb ujra nyomattatnának!

Kiterjesztettük figyelmünket olyan művekre is, melyeket, mint igénytelen emberek följegyzéseit, rendszerint mellőzni szoktak. A közemberek és alsóbb tisztek emlékiratait értjük ezek alatt, melyek ugyan hemzsegnek számhibáktól és időtévesztésektől, de a tömegben uralkodó nézetek és eszmék jellemzésére nézve, mely nélkül bármily kornak eseményei is érthetetlenek maradnának, néha sokkal becsesebb és pontosabb adatokat nyujtanak, mint a hadvezérek gonddal készített művei.

E szigoruan tárgyias munkának politikai irányzata nincs. Adatokat halmoztunk össze, tényeket kerestünk és igazságot nyomoztunk, az olvasóra hagyván, hogy lelje föl a tanulságokat s az események egymásutánjából következtetéseket huzzon. Igyekeztünk részrehajlatlanok lenni, s a hibákat és embertelenségeket, akár mi, akár ellenfeleink követték el, egyaránt följegyeztük. Könnyebb és kellemesebb lett volna tán hallgatni sok helyt, a hol beszéltünk. De ezzel jogot adtunk volna bárkinek is kétkedni előadásunk őszinteségében, s alkalmat szolgáltattunk volna oly következtetésekre, melyek hamisak, mert hiányos alapra fektetvék. E részrehajlatlansággal azt is elérhetni véljük, hogy az egykori ellenfelek meg fognak győződni sérelmeik kölcsönös voltáról és arról, hogy miután a visszatorlás érzelmének is nyomban elégtétetett, most már nem vagyunk egymásnak adósai egyébbel, mint a multak feledésével és testvéries érzelmekkel, – s hogy a jelen korra vár: helyreütni az elődök hibáit. – Ily törekvésünk mellett pártérdekeknek nem szolgálhattunk, s azok minlket nem is köteleznek.

Mint 11–12 éves gyermek éltük át a forradalom izgatott napjait, melyek dolgaiban nem lehetett tevőleges részünk és tapasztalatunk. Ez ránk nézve azon hátránynyal van, hogy közvetlen tudomásból semmit sem közölhetünk, de egyszersmind azon előnynyel is, hogy elfogulatlanul vizsgálhatjuk az eseményeket, melyekkel szemben némikép az u t ó k o r t képviselhetjük. Korán meggyőzödtünk felőle, hogy azon eszmének, mely mellett a nemzet oly roppant lelkesedéssel állott fel, okvetlen nagynak és szentnek kellett lennie, s igy ekképen vágy keletkezett bennünk: ismerni közelebbről azon napok történetét, hogy irányában a tisztelet adóját leróhassuk. Ily czélból gyűjtöttük eleintén csak magunk számára e jegyzeteket, melyeket ezennel átadunk a nyilvánosságnak. Ha valami érdemök lehetne, azt abba kérnők fektettetni, hogy szerzőjök igazságszeretettel járt el dolgában, s őszintén igyekezett arra, hogy egy l é p c s ő t szolgáltasson a további nyomozódásokhoz.

Nagyon valószínű, hogy dolgozatunk nincs számos fogyatkozások és hibák nélkül, melyeket képességünk parányiságának kérünk betudatni.

Végül ide igtatjuk a rövidítésekkel idézett munkák jegyzékét:

Asbóth Emlékiratai az 1848–49. magyarországi hadjáratról. P e s t , 1862. 1-ső kötet.

Bericht über die Kriegs-Operationen der Russischen Truppen gegen die Ungarischen Rebellen im J. 1849. Nach offiziellen Quellen zusammengestellt von H. v. R. kais. russischen Obristen des Generalstabes, B e r l i n , 1851. 3 rész, 2 kötetben.

Czetz, B e m's Feldzug in S i e b e n b ü r g e n. H a m b u r g, 1850.

Esti Lapok, napilap. Szerk. J ó k a i Móricz. Pest, 1849. 1. 4–26. számok.

Feldzug, der, in Ungarn und Siebenbürgen in Sommer des Jahres 1849. Pesth, 1850. (Szerzője, köztudomás szerint, R a m m i n g ezredes, H a y n a u volt táborkari főnöke).

Főrendi Napló, az 1847/8. országgyűlésen. P o z s o n yban az országgyűlési irományok kiadó-hivatalában. 1848.

Frey, L. K o s s u t h und Ungarns neueste Geschichte. M a n n h e i m, 1849. 3 kötet, sok arczképpel.

Görgei, Mein Leben und Wirken in Ungarn, in J. I848. u. 1849. L e i p z i g , 1852. 2 kötet.

Görgei és a világosi fegyverletétel, egy honvédtiszt naplójából. P e s t , 1850.

Honvéd, hivatalos napilap. Szerk. 0 c s v a y Ferencz. K o l o z s v á r t, 1849. 13–196. számok. (Kissé csonkán.)

Horváth S., Graf Ludw. B a t t h y á n y, ein politiseher Martyrer. H a m b u r g , 1850. B. arczképével.

Karok és Rendek naplója az 1847/8. országgyűlésen. P o z s o n y b a n , az országgyűlési irományok kiadóhivatalában. 1848.

Kemény G., N a g y-E n y e d n e k és vidékének veszedelme 1848–49-ben. P e s t, 1863.

Klapka, Memoiren. Orig. Ausg. L e i p z i g, 1850. K. arczképével.

Klapka, Nationalkrieg in Ungarn u. Siebenbürgen. L e i p z i g, 1851. 2 kötet.

Korányi, Honvédek naplójegyzetei 2-ik kiad. P e s t,1861.

Kossuth, a forradalom végnapjairól (Widdini szózat.) Kiadta S z i l á g y i Sándor. Pest, 1850.

Kővári, Erdély története 1848–49-ben. P e s t, 1861.

Kővári, Okmánytár az 1848–49-ki erdélyi eseményekhez. K o l o z s v á r, 1861.

Közlöny, hivatalos napilap. Szerk. G y u r m á n  Ad. P e s t és D e b r e c z e n, 1848. jun. 8. – 1849. jul. 1. (Itt-ott hiányos példány.)

Lapinski, Feldzug der Ungarischen Hauptarmee, i. J. 1849. Selbsterlebtes. H a m b u r g, 1850.

Levitschnigg, K o s s u t h und seine Bannerschaft. P e s t, 1850. 2 kötet.

Majláth, Neuere Geschichte der Magyaren. R e g e n s b u rg, 1853. 2 kötet.

Mészáros K., K o s s u t h levelei a karvezérekkel, U n g v á r, 1863.

Országgyűlési Irományok 1847/8-ról. P o z s o n y, 1848. (Hiteles kiadás.)

Palugyay Imre, B u d a-P e s t sz. k. városok leírása. P e s t, 1852.

Pejakovic, Aktenstücke zur Geschichte des Kroatisch-slavonischen Landtages und der Nationalen Bewegung v. J. 1848. W i e n , 1861. J e l l a c i c arczképével.

Pesti Hirlap, napilap (1848. apr. 16. – jun. 8. hivatalos.) Szerk. C s e n g e r y (1848. máj. 15. óta : Csengery és K e m é n y Zsigmond.) P e s t. 1848. febr. – decz. 30. számok. (Kissé csonka példány.)

Respublica, napilap. Szerk. E r d é l y i János, majd S z o k o l o v i c s Istv. Pest, 1849. 1–17. sz.

R. d. g. r. Rezső (volt székelytiszt.) Élményeim vázlata 1848. és 1849-ről. Kézirat. (Szerző szivességéből birtokomban.)

Rüstow, Geschichte des Ungarischen Insurrections-Krieges im J. 1848. u. 1849. Mit Karten und Plänen. Z ü r i c h , 1860. 1861. 2 kötet.

Sammlung der für Ungarn erlassenen a. h. Manifeste und Proclamationen, dann der Kundmachungen der Oberbefehlshaber der Kais. Armee in Ungarn, Aemtliche Ausg. Umfassend den Zeitraum von 22. Sept. 1848. bis 31. December 1849. 0 f e n, 1850. Függelékkel.

Szemere, Gr. Ludw. B a t t h y á n y , Arthur G ö r g e i, L. K o s s u t h. Politische Charakterskizzen aus dem Ungarischen Freiheits-Kriege. H a m b u r g, 1853. 3 kötet.

Serbische Bewegung, die, in Süd-Ungarn. Ein Beitrag zur Gesch. der Ungarischen Revolution. B e r l i n, 1851.

Szilágyi S., a magyar forradalom története 1848. és 49-ben. Pest, 1850.

Szilágyi S., a magyar forradalom férfiai 1848. és 49-ben. 2-ik kiadás. P e s t , 1850.

Szilágyi S., a magyar forradalom napjai 1849. jul. 1. után. 3-ik kiadás. P e s t, 1850.

Sommer-Feldzug, der, des Revolutions-Krieges in S i e b e n b ü r g e n im J. 1849. Von einem V e t e r a n e n, Verfasser der „Skizzen und Kritische Bemerkungen der Ereignisse in Siebenbürgen” etc. Vollständige Ausg. P r a g, 1864.

Vahot és G á n ó c z y (szerk.) Honvédek Könyve. Történelmi adattár 1848/9-ből. P e s t , 1861. 1862. 3 kötet.

Winter-Feldzug, der, 1848–1849. in Ungarn. Unter dem Ober-Commando des Feldmarschalls Fürsten zu W i n d i s c h - G r ä t z. Im Auftrage Sr. Durchlaucht des Feldmarschalls nach offiziellen Quellen bearbeitet und Herausgegeben. Mit zwei Übersichtskarten des Kriegsschauplatzes. W i e n, 1851.

A hirlapok számainak idézésében azon eljárást követtük, hogy a hirlap évszámát, rövidség okáért, elhagytuk, ha az az eseményekével azonos volt, s a hol a szövegben valami hivatalos okmány vagy országgyűlési közlemény tárgyaltatik, a jegyzetben megnevezett hivatalos lap számában mindig maga az illető okmány vagy közlemény foglaltatik, habár az különösen megemlitve nincs is úgy, mint a többi munkáknál, melyek nem hivatalosak. A ritkábban előforduló s itt meg nem nevezett kútfők és segédmunkák jegyzeteink folytán eléggé felismerhetőleg vannak megemlítve.

Irtam H.-M. Vásárhelyen, 1866. évi april 6-án.

Sz. S.

KATALÓGUS		TARTALOM