SZABADSÁGHARC 1848–1849

A szabadságharc katonai története (előszó)

Magyarország ezeregyszáz éves fennállása során gyakran kényszerült arra, hogy olykor puszta fennmaradása, máskor nemzeti függetlensége megoltalmazása, kivívása, vagy haladó társadalmi céljai megvalósítása érdekében fegyveres küzdelmet folytasson.

E honvédő, szabadságharcos és forradalmi küzdelmek sorában 1848/49 kiemelkedő állomás. Azzá teszi a haladó társadalmi és nemzeti célok összefonódása, továbbá, hogy a magyarság polgári átalakulásáért és nemzeti függetlenségéért folytatott harca a korabeli európai történeti fejlődés szerves, nem csekély jelentőségű részét képezte. Ám említhetjük aktualitását is: a '48-as márciusi ifjak több követelése – például a demokratikus szabadságjogok – csak a nem is oly távoli múltban, a rendszerváltás eredményeként valósulhatott meg Magyarországon.

1848/49 máig ható varázsa nem kis részben abban a mindaddig példa nélkül álló nemzeti egységben rejlik, amelyet elődeink sikeresen valósítottak meg a legalapvetőbb kérdésekben. E nemzeti összefogás szinte csodákra volt képes. Segítségével a forradalom politikai vezetése a kor színvonalán álló hadsereget teremtett, s a gazdaságilag elmaradott ország szűkös erőforrásait koncentrálva annak felszereléséről és ellátásáról is gondoskodni tudott.

A honvédsereg pedig, melyben a szakmai tudás szerencsésen ötvöződött a forradalom és szabadságharc céljaiért lelkesedők tudatosságával, 1849 tavaszán Európa haladó felének csodálatát is kivívva, felszabadította az ország területének döntő hányadát. Leverését végül is csak a túlerő, a cári orosz hadsereg beavatkozása tette lehetővé.

A forradalom és szabadságharc alig 19 hónapig terjedő történetéből 16 hónapon keresztül fegyveres harcok folytak. Könyvünk e küzdelmet követi nyomon, s annak előzményeire, valamint a magyar emigráció katonai szerepére is kitérve teljességre törekvő összefoglalását adja a szabadságharc katonai történetének.

Kötetünkben arra törekedtünk, hogy az ideológiák és az előítéletek sallangjaitól mentesen, pártatlan objektivitással, egyben a legújabb kutatási eredményekre alapozva mutassuk be a hősi küzdelem eseményeit, valamint szereplőit. Megállapításaink és következtetéseink között több olyat is talál majd a Tisztelt Olvasó, melyek ellentmondanak az általa az iskolában tanultaknak. S feltehetően a szűkebb szakma művelői között is lesznek majd, akik egy s másban nem értenek egyet velünk. Ismereteink és tudományos lelkiismeretünk szerint azonban mi így látjuk 1848—49 katonai történetét.

Abban pedig bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy a forradalom és szabadságharc honvédő serege és az általa vívott küzdelem olyan példa, melynek most 150 éves hagyományát a nemzet és a ma magyar honvédsége büszkén vállalhatja.

KATALÓGUS		TARTALOM