SZABADSÁGHARC 1848–1849

Vissza

URBÁN : Pákozd, 1848 (előszó)

 

A pákozdi csata nem tartozik a világtörténelem nagy és véres csatái közé, amelyekben tízezreket öltek vagy nyomorítottak meg. Nem semmisített meg birodalmakat, nem is vezetett újak születéséhez. Nem igázott le népeket, és nem szabadított meg elnyomottakat zsarnokaitól.

A pákozdi csata nem döntötte el egy háború sorsát, sőt még egy hadjárat végére sem tett pontot. Nem vezetett az ellenség üldözéséhez, szétszórásához, megsemmisítéséhez.

Mégis sok függött ettől a csatától. Nemcsak egy nép, hanem egy forradalom sorsa is. Pákozdnál egy forradalom eredményeit, a feudalizmus béklyójából felszabadult nép emberi és polgári jogait, egy új történelmi korszak zálogát: a polgári átalakulás vívmányait kellett megvédeni.

A pákozdi csata nem véres polgárháború gyümölcse volt. Ebben a csatában a nemzeti önállóságért kellett a fegyverhez nyúlni egy idegen érdekeket szolgáló, külföldi haderővel szemben.

Ez a csata győzelmet hozott, mert megállította az elbizakodottan közeledő ellenséget, amelynek „nemzeti” célja a magyar alkotmányosság letéteményesének, a népképviseleti országgyűlésnek a feloszlatása volt.

Pákozd a nemzeti haderő győzelme volt, amely sok nehézség közepette szerveződött, de amely a tizenkettedik órában megjelent a harcmezőn, és ott bátran megállotta a helyét. A pákozdi győzelem a diadalmas honvédhadsereg első próbája volt, azé a hadseregé, amelyet 1849 tavaszán egész Európa csodált, amelyet csak két nagyhatalom együttes ereje tudott térdre kényszeríteni.

Pákozd ezért fogalom, ezért tartozik a magyar történelem emlékezetes csatái közé.

 

Katalógus Urbán : Pákozd, 1848 Tartalom
KATALÓGUS TARTALOM

 


Vissza Hadtörténeti Gyűjtemény Vissza 1848-1849