SZABADSÁGHARC 1848–1849

Zala vármegyétől a bécsi magyar királyi nemesi testőrségig (ajánló)

Galsai Kováeh Ernő, Kovách Vendel Zala megye várnagya és Rákóczy Julianna gyermekeként 1825. szeptember 12-én, Türjén látta meg a napvilágot. Elszegényedő köznemesi család sarjaként a katonai pályát választotta: a belovári katonaiskola hallgatója, majd hadfi lett az 5. tüzérezredben. 1845-ben felvették a magyar nemesi testőrséghéz, ami egyben cs. kir. hadnagyi rangot jelentett. 1848. szeptember 21-én azonban, testőrtársai többségéhez hasonlóan, elhagyta a császárvárost, és hazatért Magyarországra. Itthon főhadnagyként belépett a honvédseregbe, s előbb Görgei alatt szolgált a dunántúli hadjáratban, majd a Hódmezővásárhelyen szerveződő 30. honvédzászlóaljhoz kapott kinevezést. Alakulatával ősztől 1849 januárjáig a császáriak kezén lévő aradi vár ostrománál szolgált, majd Szeged védelmére vezényelték őket. Közben százados lett. Végigharcolta Perczel diadalmas bácskai hadjáratát (március–április), majd az új ellenfél, a Jellačić vezetése alatt a Délvidéken megjelenő császáriak elleni ütközeteket. Július 4-én zászlóaljának őrnagy-parancsnokává nevezték ki. Tizenegy nappal később, július 14-én a különben magyar győzelmet hozó kishegyesi ütközetben azonban a császáriak fogságába esett. Előbb Zimonyban, majd a pesti Újépületben raboskodott. A szabadságharc leverése után hadbíróság elé került. 1850 februárjában Aradon előbb kötél általi halálra, majd 16 év várfogságra ítélték. Csak 1856 decemberében kapott kegyelmet. Kiszabadulása után a váci püspöki uradalom alkalmazta mérnök-, majd főmérnökként. A kiegyezést követően 1890-ben történt nyugalmazásáig állami fogházigazgatóként működött Lipótváron, Illaván, illetve Vácott. Kilencvenedik életévében, 1915. május 5-én Vácott halt meg.

1848/49-es visszaemlékezését – mely kiváló forrása a kornak és a szabadságharc történetének – hat kéziratos kötetben hagyta az utókorra, melyek ma az Országos Széchenyi [sic!] Könyvtár Kézirattárában találhatók. A most kiadásra kerülő első kötet fiatalkorát, iskoláztatását, bécsi testőri szolgálatát, a forradalom kitörését és az azt követő hónapok eseményeit tekinti át. Kovách Ernő nyitott szemmel járta a világot, rengeteg érdekes részletet örökített meg a zalai nemesség mindennapjairól, a dunántúli alsó- és középfokú oktatási intézetekről (Keszthely, Pápa, Kőszeg, Nagykanizsa), a belovári katonaiskolái életéről, illetve a Magyar Nemesi testőrségbeli szolgálatáról. Kiterjedt kapcsolati hálójának köszönhetően rengeteg kortársáról őrzött meg fontos életrajzi adatokat, Sobri Jóskától Deák Ferencig.

A kötet sajtó alá rendezését Kovách Ernő közvetlen leszármazottja, Fonda Almerigo és Hermann Róbert végezte, a bevezető tanulmányt Kemény Krisztián írta.

KATALÓGUS		TARTALOM