Vargyas Endre : Haynau Szeged alatt (részlet)

Részlet a szerző Magyar szabadságharcz története : 1848-1849 harcza című művéből
(437-438. p.)

Az ellenség reggeli 6-7 óra között az egész vonalon megkezdte az ágyuzást.

Magyar részről szintén viszonoztatott.

Két órai tüz után, az ágyuk mindkét részről elhallgattak.

Ezen ágyuzás alatt jött a jelentés, hogy lelebb, Kanizsánál, az ellenség visszanyomta a mieinket, s hogy már Kmetty is a bal partra huzódott át, – Dembinszky – mivel nem tartá megtarthatónak az állást – azonnal hátrálást rendelt.

Hanem Haynau az épen elvonuló félben levő seregünket megtámadván, erélyesen megkezdé a tüzelést, mire azonban a mieink is hasonló erélylyel feleltek; s mindenfelöl roham oszlopok szinleltek támadást.

A harcz kezdetén mindjárt balszárnyunk megkerülése végett tulnyomó erejü osztrák-orosz csapatok foglalják el a szentiványi erdőt s Bechtold altábornagy Dessewffy tábornoknak, balszárnyukról előre mozdult huszárait visszaüzi; azonban a meredek töltéstől, melyen lovasait keresztül nem vezethette, visszafordult.

Ez alatt a közép egy darabig meglehetősen rendben tartotta magát; azonban sürübben jövén a golyók s erősebb ellenséges rohamoszlopok nyomulván előre, a kiadott parancsolat szerint ez is hátrálni kezdett.

Az ellenség részéről 99 ágyu hányta a mieinkre arczvonalban a golyózáport.

Ez iszonyu ágyuzás, melyet Hauslab tábornok vezényelt, másfél óráig tartott.

Dembinszkinek lova az osztrák vadászok által szintén lelövetett, sőt ő maga ís kapott sebet; de azért szokott vidor bátorsággal vezérelt.

Utját gyalog folytatta mig egy fiatal segéde, saját lovát adta át neki.

A bal szárnyra helyezett lovasságból a Bocskai-huszárok, az első vonalban, a nagyon előre mozdult ellenséges lovasság némely osztályait megtámadni indultak, de utjokban megváltoztatván szándékukat, rendetlen vágtattak vissza.

Ekkor a bátor, fiatal lengyel herczeg Woronyieczky, némely hátráló huszár-csapatokat előre vivén, midőn maga mögé nem figyelve, az ellenségnek tartott, csak néhány huszártól kisértetve, az ellenségtől elfogatott s többé vissza sem került.

Egy darabig Szegeden tartották, azután elküldték Pestre, a siralom házba az "Uj épület"-be.

Ágyuink teljes elnémulása után Benedek vezér őrnagy dandára tör elő s utána jobbról Jankanowsky.

Honvédeink azonban már ekkor elvonultak.

Az egész sereg hátrálásban volt s midőn a huszár vezérlők a gyalogságot hátrálni látták, ők is megkezdték ezt; mindez azonban rendben történt, mig csak napalkonyatkor egy ürgolyó le nem esett s nem pattogott szét egy gyalog zaszlóalj között; s midőn néhány ily ürgolyó a lovasság közé is lecsapott, már-már futás lett az eredmény, ha csak közbe nem jön a sötétség.

Huszáraink ekkor Szőreg irányában huzódnak el s innen a töltésen már átnyomult osztrákokat kikergetik, a falut azonban, mely tavasz óta romban hevert, Benedek rohamára hátvédünk feladja.

Benedek szintén sebet kapott.

Bár a tüz az ütközet alatt élénk s erős volt s bár az sokáig tartott, a veszteség még sem volt nagy.

A veszteség körülbelül egyenlő, mintegy 250 volt holtak és sebesültekben; a mieink ezenfelül még mintegy 300 foglyot vesztettek.

A magyarok töltés által födve levén, melyek a golyókat felfogták; – a nagyobb ivben repülők leginkább a hátul álló társzekerekben s lovakban tettek kárt.

Az ütközet elveszett ; az ellenség ura lőn a harcztérnek.

A hátrálás még az ütközet előtt el lévén határozva, az ütközet csak azért fogadtatott el, mert az ellenség előtt nappal, sikságon keresztül vonulni károsabb lehetett az erős ellenállásnál.

Vargyas Endre : Magyar szabadságharcz története : 1848-1849. – Pesten : Heckenast, 1867.