Az Ad acta immár 8. kötete elejére ez évben inkább az elköszönő cím illenék.

Az 1966. szeptember 1-én kezdődött „munkaviszonyom” 2004. március 31-én megszűnt. S ami „munkaviszonynak” indult, abból egy életre szóló elkötelezettség lett, amely időszak alatt cselekedeteim mozgatórugója a Levéltár érdeke volt.

Elégedett, boldog és szerencsés embernek tartom magam, hogy jó sorsom a Kapisztrán térre vezérelt, hogy egy életen át figyelhettem az ablakom előtt álló gesztenyefák növekedését, és sohasem tört rám a (Kapisztrán-)tériszony, és a régi falak között otthon éreztem magam. Ehhez persze hozzájárult kedves munkatársaim hosszú-hosszú sora, akiket mind felsorolni szinte lehetetlen, így csak a legrégibbek közül említem Harsányi Jánost, Bőhm Jaksit, Kun Jóskát, Morva Terikét, Klucsik Erzsikét, Ilyés Esztit, Liptai Ervint ...Köszönet mindenkinek mindenért!!!

Levéltárosi „hitvallásomat” a hivatalos és baráti búcsúztatókon többször elmondtam. József Attila verstöredékének három utolsó sorát szinte mindenki ismeri, de ami a lényeg: a második sor – bár munkádon más keres –, ezt nem szokták idézni. Pedig ez a sor nagyon is jellemző a mi munkánkra, a levéltárosok munkájára, természetesen elsősorban szakmai értelemben. Ezt próbáltam feloldani, amikor elindítottam az immár 38 kötetnyi Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok sorozatát, hogy a levéltárosok is teret kapjanak tudásuk megmutatására. (Külön öröm számomra, hogy a kötetek CD-ROM-on is megjelentek!)

Bízom abban, hogy a Hadtörténelmi Levéltár mindenkor a munkájukat elkötelezett hivatásként végző munkatársak igazi közössége lesz, akik tiszta szívvel és egy akarattal vállalják az alábbi sorokat:

Ne légy szeles.
Bár munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.