BÁRTFAI – MOTIL : Tardos hősei és áldozatai a két világháborúban (ajánlás)
A német páncélgránátos katona, Rudolf Marsing, fiainak – a Tardos körüli harcokban elesett – apjuk emlékét kutató látogatása a tardosi temetőben 2007-ben, átvitte az olvasót a XXI. századba.
Tardos XX. századi fájdalmas emlékeinek sora, benne a harctérről, vagy az otthoniak által küldött levelekkel, a csalárd postás kisasszony történetével, vagy épp a Németországba kihurcolt, éhező-kóborló egykori tardosi levente gyerekek néha még mosolyt is fakasztó visszaemlékezéseivel, a könyvben véget ért.
Hajdani, messzi harcterek mentén a volt egykori ellenségek – régóta egymás mellett nyugszanak. Ellenségek, akik nem is ismerték egymást. Értelmetlen szenvedéseikért, halálukért, szeretteik tönkretett életéért igazságot nem adott, és nem is adhat soha senki. De az ököl ma is összeszorul. Ha választhattak volna, nem ezt a sorsot kérik!
Az olvasó sem tehet mást – bezárja a könyvet, és elhelyezi. Elhelyezi gondolatai között azért, hogy ne feledje: az erőszak nem old meg semmit, csak végtelen sebet ejt időn, és téren át. Elhelyezi e könyvet a polcon az enciklopédiák, a lexikonok, a tankönyvek között, mert ott a helye. Tardos hőseinek, katonáinak, leventéinek és civil áldozatainak – ahogy minden település hőseinek katonáinak, leventéinek és civil áldozatainak – a könyvespolcok közepén van a helye! A benne szereplők sorsa, élete a történelem maga.
Olvassa hát mindenki! Mert aki elolvassa, többé soha nem gondol a történelmi eseményekre úgy, ahogy, azt a tankönyvek, lexikonok írják! Mindig látni, érezni fogja az események sodrásában csetlő-botló, a kiszolgáltatott, az esendő, vagy az épp felülkerekedő, a mindig küzdő egyes embert – régmúlt ősöket, dédapákat, nagyapákat, apákat, magára maradt anyákat és gyerekeket, a család vonzó erejét, Önmagunkat.
A történelemnek talán nélkülözhető ez a könyv, de nekünk – embereknek – nem.
Dr. Bártfai Ilona
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
